A szülinap II. rész/10. Rész

Sziasztok! Sajnálom a múltheti kihagyást, de koncerten voltam így nem tudtam részt hozni. Hétköznap pedig azért nem hoztam, mert a tanáraink összeesküdtek ellenünk és kitalálták, hogy mindenből egy héten kell írni. Szóval így hoztam ma részt. Kárpótlásul egy kicsit hosszabb lett mint szokott. Tudom ez nem mentség, és tényleg nagyon sajnálom. És rettentően hálás vagyok a 11396(!!!) oldalmegjelenítésért, a 19(!!!) feliratkozóért, a kommentekért, amik mindig bearanyozzák a napom, a pipákért és a két díjért, amit az előző részhez kaptam. Jó olvasást kívánok! 
Ui.: Csináltam egy csoportot facebookon a blognak, ahol megosztom a részeket meg stb. és egy szavazást indítok. Mind a kettőt megtaláljátok oldalt. 

Xoxo.: Elmira

10. Rész

*Ariana szemszög*

Bementem. Nem tudom, hogy kit kéne választanom. Ezért úgy döntöttem, hogy bemegyek és mind a kettőjüket kerülöm. Aha. Én ezt így gondoltam, de nem tudom őket kerülni egész este. Leültem egy székre és gondolkodtam. Nem sokkal később hozták a tortám, és ahogy közeledett felém egyre több ember énekelte a Happy Brithday dalt. Elfújtam mind a 16 gyertyát a gyönyörű epertortámon és közbe anya az elsősorban fényképezgetett.

- Ariana! Gyorsan vágd fel a tortát! – türelmetlenkedett a kishaspók Niall.

- Rendben, sietek. – mosolyogtam és a kezembe vettem a nagy tortavágó kést.

Miután mindenkinek vágtam tortát én is leültem egy asztalhoz és minden pillanatát kiélveztem annak, hogy a kedvenc édességem ehettem. Az emberek gyorsan elfogyasztották a desszertet és mentek is táncolni. A felnőttek nagyjából már haza mentek. Anyuék is most köszöntek el, mert holnap dolgoznak. Én meg továbbra is ültem és gondolkodtam. A merengésem Harry szakította félbe.

- Mi a baj kis szülinapos? – magasodott felém az alakja.

- Semmi. Csak nincs hangulatom a bulizáshoz. – támasztottam a fejem, mintha olyan nehéz lenne.

- Gyere, majd én megtáncoltatlak! – nyújtotta felém a kezét.

- Sarah nem lesz mérges? Így is elég pipa rám nem kell, hogy még utáljon is.

- Ugyan már, hisz csak táncolunk. – rántott vállat.

- Á, inkább nem.

- Na, ne kéresd magad! Gyere! - és behúzott a táncparkett közepére, közben pedig mindenki minket nézett.

Épp csak táncolni kezdtünk egy pörgős számra, amikor hirtelen lassúra váltottak. Harry pedig ismét felkért.

- Szabad egy táncra? – hajolt meg egy kicsit és jobb kezét elém tartotta.

- Hát nem tudom, lehet nem kéne. – viccelődtem.

- Ugyan már, csak táncolunk. Nyugi nem foglak megerőszakolni, vagy ilyesmi nem kell aggódnod. – húzta széles mosolyra a száját.

- Ettől félek a legkevésbé. – nevettem fel.

- Azt rosszul teszed. – viccelődött tovább.

- Hülye. – bokszoltam bele játékosan a vállába.

A vállára hajtottam fejem és hagytam, hogy vezesse lépteimet a táncparketten. Letáncoltunk egy vagy két számot és még mindig lassút játszottak. Sarah és Chris szakítottak minket félbe.

- Cserélünk? – kérdezte Chris.

- Mire? – viccelődött Harry.

- Úgy gondoltam fojtassunk egy kis cserekereskedelmet a csajokkal.

- Hát, nem is tudom. Na jó, legyen. – adta meg magát végül Harry.

- Ennyire nem akarsz velem táncolni? – heccelődött Sarah.

- Jaj ne! Most kit válasszak?! – kacagott fel. - Hát választhatom a csajom vagy a tüzes friss húst. Na melyiket is, melyiket is? – a monológja közben Sarah karba tett kézzel ácsorgott és várta milyen marhaságot hoz ki a dologból a barátja. - Hát akármilyen csábító is a csajomat választom, a friss húst meghagyom a fiatalabb nemzedéknek. Hajrá Chrisy! – csapott rá Chris vállára.

- Miért én olyan öreg vagyok? – kérdezte Sarah sértettséget színlelve.

- Természetesen nem. Bocsi cica, majd este kiengesztellek. – kacsintott rá a Göndörke.

- Csak okosan. – mondtam gúnyosan.

Sarahék arrébb mentek és Chrissel elkezdtünk lassúzni, amikor felraktak egy pörgős zenét. Odanéztem a Dj-hez és épp akkor lépet el mellőle Liam. Ahogy arrébb ment egy csaj rá is akaszkodott. Valami mit tudom én hányad-unokatesóm volt a csaj. Liam a csaj derekára erősítette a kezét, majd a csaj lentebb csúsztatta Liam kezét a fenekére. Miután megbizonyosodott róla, hogy marad majd Liam keze a ponton a csaj beleakaszkodott a nyakába. Így táncoltak tovább és közben majdnem lenyelték egymást. Blahh. Gondolom az idő alatt amíg én idebent voltam ő még egy „kicsit” iszogatott kint ismerték meg egymást. Próbáltam nem foglalkozni velük és csak a táncra és a partneremre gondoltam.

***

Olyan hajnali 3 lehetett, amikor már jelentősen megcsappant a létszám. Körülbelül 10-en voltunk még. Pár számmal később elmentünk iszogatni és egy-két emberrel ivós játékot játszottunk. Majd, amikor Chrisnek sikerült rávennie, hogy feküdjek le, mert már állni sem bírtam elragadott a társaságtól és felvitt az egyik szobába. Levette rólam az ékszereket, elrakta őket a kis ridikülömbe, majd levette rólam a cipőm.

- Na most már alvásra kész vagy. – mosolygott.

- Ugye itt maradsz? – néztem rá kiskutyatekintettel.

- Szeretnéd? – lepődött meg.

- Ühüm. – bólogattam. – Feküdj mellém. – paskoltam meg magam mellet az ágyat.

- Rendben.

Levette a zakóját, a cipőjét és befeküdt mellém. Én pedig közelebb másztam hozzá és ráfeküdtem a mellkasára. Hát sajnos nagyon nem ment ki belőlem még az alkohol, így nem nagyon voltam beszámítható. Kérdezgettem tőle ezt-azt és miközben válaszolgatott a szája mozgását néztem.

- Figyelsz te rám? – zökkentett ki a bambulásomból.

- Mi? Persze. – vágtam rá.

- Látom mennyire. – mosolygott. – Elhiszem, hogy jól nézzek ki, de egy kicsit azért arra is figyelj, hogy mit mondok.

- Rendben. – mondtam és tovább folytattam, amit eddig csináltam.

- Már megint nem figyelsz. – fordított a hátamra és elkezdett csiklandozni.

- Ne! Ne! Figyelek, csak ne csikizz. – adtam meg magam.

Chris még mindig fölöttem volt és csak nézett. Én meg tovább folytattam a kis „játékomat”, amit az előbb elkezdtem. Vagyis továbbra is a száját néztem. Ő pedig szerintem vette a lapot és megcsókolt. Egy ideig még csók csatáztunk, majd elkezdtem kigombolni az ingét. Miután sikerült lehámoznom a felsőtestéről az anyagot, végighúztam a kockás hasán a kezem. Letepertem, megcsókoltam, majd lefelé haladtam a mellkasán. A nadrág szegélyénél állított meg.

- Biztos, hogy akarod? – kérdezte zihálva.

- Igen. – válaszoltam én is lihegve.

Ezek után, már Chris sem fogta magát vissza. Körülbelül fél perc alatt kihámozott a ruhámból és letepert az ágyra. Ezek után az emlékeim már elég zavarosak, de azt tudom, hogy eddigi életem egyik legszebb estéjét töltöttem el Chrissel.

*Másnap*

Mikor felébredtem azt hittem, hogy csak egy álom volt. Kinyújtottam a kezem, de Chris nem volt. Felültem, és a takarót végig magam előtt tartottam, hogy eltakarjam a meztelenségem. Még így sem láttam Christ sehol. Épp mikor felmerülhetett bennem az a gondolat, hogy itt hagyott nyílt az ajtó. Chris volt az és egy tálcán hozott reggelit.

-  Jó reggelt álomszuszék! Végre felkeltél. Mondjuk, este eléggé kitettél magadért. – vigyorgott kajánul.

- Chris! – pirultam el azonnal.                                 

- Hoztam egy kis reggelit. – mosolygott kedvesen.

A reggeli valóban jól nézett ki. Hozott fel omlettet, brióst, egy kis vajkrémet bagettel. (Szerintem az utóbbit azért, hogy hű maradjon Franciaországhoz.)

Szép csendben megettük a reggelit, és utána összekaptuk magunk. Chris levitte a tálcát én pedig megágyaztam és ellenőriztem a szobákat, hogy hányan aludtak itt. Épp csak bementem a szobába ahol este tartózkodtunk, Chris rögtön utánam jött be.

- Ariana, én szerintem megyek.

- Várj, kikísérlek!

- Ne, nem kell! Kitalálok. – mosolygott.

- Rendben. – mondtam kicsit letörten.

- Na jó, de csak a szoba ajtajáig.

- Jó. – mosolyodtam el.

Az ajtóban megálltunk, Chris búcsúzóul egy csókot adott, és utána elindult. Körülbelül két lépést tett meg, amikor visszafordult és adott még egyet. Majd megfogtam a zakóját és behúztam a szobába, ahol az ágyra fektetett. Néztem a szép kék szemeibe, majd megcsókolt. Annyira belemerültünk a csókolózásba, hogy Chris keze felfele vándorolt a combomon, és azzal együtt a ruhámat is feljebb húzta.

- Chris, várj! Ez nem túl gyors?

- Mi? Hisz már tegnap lefeküdtünk.

- Tudom, de nekem ez így gyors. Hisz még csak nem is járunk.

- Igaz. – felültetett, majd letérdelt elém.

- Ariana Black! Megtisztelne azzal, hogy a kedvesem lesz? – vágott totál komoly, de mégis vicces fejet.

Nem bírtam ki felnevettem, mire vágott egy viccesebb pofát. Próbáltam abbahagyni a nevetést, és amikor sikerült válaszoltam.

- Kedves Christofer Steel, örömmel elfogadom az ajánlatát.

- Ez az! – ugrott fel.

Nem tudtam mást csinálni csak nevetni a gyerekes viselkedésén.

- Viszont, nekem most tényleg mennem kell.

Búcsúzóul egy gyengéd csókot nyomott a homlokomra és már ment is. Ezután összekaptam magam és elindultam haza. Útközben reménykedtem, hogy anyuék vagyis inkább anya nem lesz otthon, mert akkor tuti el kellene mondanom, hogy mi történt. Sőt nem is tudnám elhallgatni előle. Végig unatkoztam az egész délutánt. Végül olyan 5 körül Chris felhívott és addig beszélgettünk amíg a szüleim haza nem jöttek. Anya elől sikeresen elhallgattam a dolgokat vacsora közben, majd spuriztam fel a szobámba. Tusoltam, írtam Chrisnek egy sms-t és mentem aludni.

*Liam szemszög*

Láttam Arianát kisétálni Christoferrel a helységből és egyenesen felfelé vették az irányt a szobákhoz. Ekkor mintha megsajdult volna a szívem. Hirtelen már a maradék életkedvem is elment. Ismét magamhoz vettem egy üveg whiskyt és elmerengtem azon, hogy mit is basztam el a mai napon. Az első, hogy amikor reggel elmentünk felköszönteni Arianát meg sem szólaltam, irtó nagy bunkóság volt. A rossz pedig az benne, hogy mentséget sem tudok felhozni a viselkedésemre. A második annyit ittam, mint a gödény emiatt „őszinteségi” roham tört rám. A harmadik Arianát hibáztattam, azért mert szar mostanában az életem. A negyedik Dinához hasonlítottam Arianát, pedig tudtam, hogy utálja. Az ötödik a majdnem szerelmi vallomásom, aminek már abszolút semmi értelme nem lenne, mivel mostanában úgy viselkedtem vele, hogy már el sem hinné.

- Igen. – mondtam ki hangosan és keserűen.

Ezek végiggondolása után rájöttem, hogy szánalmasabb vagyok, mint hittem. A kilátástalan helyzetemet az is mutatja, hogy ma ez már a második üveg whisky, aminek az „aljára nézek”. Amíg szemügyre vettem az üres üveget észrevettem, hogy társaságot kaptam. Ariana másod-unokatestvére volt az. Ha jól emlékszem ma már elég közeli kapcsolatba kerültem vele szóval gondoltam köszönök neki.

- Hali.

- Szia Liam. – ült azonnal mellém fülig érő vigyorral. – Ki fogytál a piából?

- Ja. – forgattam meg a kezemben tartott üveget. – Te is?

- Igen, de én nem ilyen nagy mennyiségben fogyasztottam. – utalt az üvegem méretére.

- Gondoltam, ha már iszok, akkor rendesen basszak is be. Nem? – mosolyodtam el.

- Teljesen igazad van. – húzódott még közelebb a székével hozzám, és odahajolt a fülemhez. – Mit szólnál, ha egy kicsit tequiláznánk? – húzódott vissza.

- Hát nem is tudom… Piát nem szabad keverni, de ennek a csábításnak engedek. – csaptam rá a pultra. – Csapos! Egy üveg tequilát!

A piához citromot és sót is kaptunk. Ezek nélkül nem is lenne tequila a tequila. Fizettem és felkaptam a dolgokat a pultról.

- És idelent szeretnéd meginni vagy fönt? – mutatott fel az emeletre és közben beleharapott a telt ajkába.

Felbotorkáltunk az emeletre és bementünk a hozzánk legközelebb eső szobába. A helységben egy nagy franciaágy, mellette egy-egy éjjeliszekrény volt. A jobboldali mellett egy hármas ablak volt előtte egy asztallal és két székkel. A baloldali mellett egy hatalmas tükörajtós gardrób állt és az ággyal szemközti oldalon egy ajtó volt, ami a fürdőszobába vezetett. Egyenesen az asztalhoz vettem az irányt, ahová leraktam a kistányér sót, citromot és az üveget. Leültem az egyik székre és épp sót akartam rakni a kezemre.

- Te mit csinálsz? – kérdezte feltűnően nagy kíváncsisággal.

- Hát sót rakok a kezemre. Így kell inni. – mondtam elképedve, mert nem értettem, hogy mit nem ért ezen.

- Nekem van egy jobb ötletem. – mondta és azzal felállt a székről.

Egy kis tequilát hozzá öntött a sóhoz, majd beült lovagló ülésben az ölembe. Megfogott egy citromdarabot és belerakta számba. A sóval kent egy csíkot a nyakamra, majd „facsart” rá egy kis citromlevet. Lenyalta a nyakamról, majd kortyolt egy nagyot az üvegből és a számban lévő citromért hajolt. Egy darabig szívtuk a citromot és úgy csókolóztunk, majd átvette az „akadályt” és kiköpte.

- Most te jössz. – felállt és felhúzott.

Én ugyanúgy megcsináltam ezt, majd ismét felváltott. Igazából nem sok mindenre emlékszem, csak hogy fogyott a pia.

*Másnap*

Iszonyatos fejfájással ébredtem, mondjuk ezt a tegnapi elfogyasztott alkohol mennyiségemből is tudni lehetett előre. Kómásan körülnéztem és nagy csodálatomra nem voltam egyedül. Próbáltam vissza idézni a tegnap történteket és az utolsó emlékem, hogy itt „iszogattam” Ariana unokatesójával. Utána csak sötét folt, mintha kitörölték volna az emlékezetemet. Hát igen ez az alkohol káros hatása. Időközben rájöttem, hogy valószínűleg lefeküdtem a lánnyal, mivel mind a ketten meztelenek voltunk, de azért biztosra akartam menni.

- Hé! Hé, ébredj!

- Hm? – nyöszörgött egyet.

Ezt betudtam annak, hogy ébren volt.

- Mi történt tegnap este miután feljöttünk?

- Nem emlékszel? – kérdezte álmos mosollyal az arcán.

- Abszolút semmire. – vallottam be őszintén.

- Kár. Pedig nagyon jó volt. – kuncogott.

- Mi volt? – vágtam komoly fejet.

- Feljöttünk, ittunk, lenyaltuk egymásról a sót és a citromot. Később a tequilát is. Majd amikor kb. elfogyott a pia egymással kezdtünk el foglalkozni.

- Vagyis lefeküdtünk.

- Aha. – mondta és közelebb bújt hozzám.

Megcsókolt én pedig felültem az ágyon.

- Mi a baj? – kerekedett el a szeme.

- Semmi csak…

- Tegnap még nem volt bajod velem.

- Ja, csak akkor „kisebb” alkohol befolyásoltság alatt voltam. – rajzoltam macskakörmöket a levegőbe.

- És most mi a bajod? – ült fel ő is.

- Az, hogy… - mutattam rá, majd végignézett magán, én is így tettem.

Szőke, hosszú, hullámos haj, csokoládébarna szem, telt ajkak, karcsú alak. Szinte meseszerűen széplány volt velem egy ágyban én még sem örültem neki. Mert ő nem… Mert ő nem Ariana.

- Ó! Értem! – kiáltott fel. – Neked az a bajod, hogy Ariana unokatesója vagyok. Hát persze! Basszus, hogy nem jutott ez az eszembe! – hátat fordított nekem és sietősen elkezdett öltözni. Miután felöltözött felállt.

- Figyelj! Nem veled van a baj. Tényleg. – oda mentem és magamhoz fordítottam.

- Persze! De mégsem vagyok elég jó neked! Miért mindig mindenkinek Ariana tetszik? Mivel szebb, mint én? Mi? Talán az alakja jobb? Nem! Talán a haja? Nem! Esetleg hosszabb a szempillája? VAGY MI?! – akadt ki teljesen.

- Nem egyik sem. Esetleg a szeme szebb, mint a tiéd, mert kék.

- Chö.

- De nem ezekkel van a baj. Ariana nem viselkedne így. És bármennyire is szerettem volna nem tudom veled helyettesíteni. Szeretem, ahogy félénkebb a többieknél, de ha kell, mégis meg tud bárkit védeni. Szeretem a humorát és, hogy azon is tud néha nevetni, ami nem is vicces. Szeretem, hogy amikor rám néz a szeme csillog. Na jó, ez az utóbbi időkben elmaradt. Szeretem, ahogy megigazítja zavarában a haját, amikor velem beszél. Szeretem az élettel teliségét. Még a durcáskodását is szeretem, és hogy olyan könnyen meg tud sértődni. Na jó, ez néha azért idegesítő.  De egyszerűen szeretem, és borzasztóan szánalmas vagyok, hogy erre neked kellett rá döbbentened 2 év után.

- Te teljesen beleestél igaz? – nézet rám félig szemrehányóan, félig pedig kedvesen.

- Igen. Azt hiszem igen! – mosolyogtam.

- És ezt miért nem mondod el neki?

- Mert már megelőztek. – válaszoltam letörten.

- Ki? – keltettem fel a kíváncsiságát.

- Christofer Steel.

- Ó! Hát ne csüggedj! – tette a vállamra a kezét. – Pusztán annyival jobb vagy mit tudom is én, annyival vagy másabb, hogy ő már amióta az eszét tudja ismeri ezt az érzést Ariana iránt.

- Mi van?

- Jól hallottad! Chris már elsős kora óta szerelmes belé.

Erre abszolút nem tudtam mit reagálni.

- Ez is bizonyítja, hogy nincs fiú és lány barátság.

- Már miért ne lenne? – kérdeztem meglepődötten.

- Miért szerinted van? – húzta mosolyra a száját.

- Igen, szerintem van.

- Valóban? És milyen példákkal tudsz előállni? Sarah és Harry? Chris és Ariana? Ariana és te? – vigyorgott, mert tudta, hogy győzött. Nem volt igazam.

- Iga… - már majdnem kimondtam, mire eszembe jutott. – Harry és Ariana.

- Jaj! De ők csak azért nem…

- Az mindegy! – vágtam bele a mondandójába. - A lényeg, hogy ők barátok. CSAK barátok! – emeltem ki gondosan a csak szócskát.

Rá nézett az órájára, majd szólásra nyitotta a száját.

- Mennem kell. Egy élmény volt veled… Minden. – búcsúzóul egy csókot nyomott még a számra, majd kisétált.

Miután elment felöltöztem, összepakoltam és haza mentem. Az éjszakámról pedig, senkinek nem számoltam be.