Utolsó nap Párizsban/8. Rész

Sziasztok! Itt a rész, amit ígértem. Bevallom elég rövid lett, de még szánok egy részt a hétvégére, amit legeslegkésőbb keddre biztos, hogy felrakom. Egyébként nagyon hálás vagyok a kommentekért, pár kedves szó úgy megmelengeti a szívem, hogy azt el sem hinnétek. A pipákat és a feliratkozókat is nagyon köszönöm! A jelenlegi piparekord az 10(!!!), a feliratkozók szám 17(!!!) és a látogatók száma 9748(!!!). Jesszusom el sem tudom mondani, hogy mennyire boldog és hálás vagyok nektek. Értetek megéri írni! ♥

Xoxo.: Elmira

8. Rész

*Ariana szemszög*

Reggel Perrie keltet. A tegnapi borzasztó napom után nem gondoltam, hogy lehet még ennél is rosszabb, de tudjátok az ilyen eseteknél az élet mindig rácáfol. Pezz épp fésülködött miközben beszélgetést kezdeményeztem.

- Sarah és El?

- Már rég elmentek.

- Gondolom nem akart velem találkozni Sarah. – hajtottam le a fejemet.

Pezz egy kicsit gondolkodott, majd rám szegezte a tekintetét.

- Nem tudom min vesztetek össze, de szerintem ki fogtok békülni. – küldött felém egy biztató mosolyt és fésülte tovább a haját.

- Remélem.

Pár percig még ültem, majd erőt vettem magamon és kikászálódtam az ágyból. Lementem a mosdóba fogat, kezet és arcot mosni. Belenéztem a tükörbe és egy kócos hajú, kisírt és táskás szemű lány nézett vissza rám. Miután eleget botránkoztam a kinézetemen beálltam a zuhany alá. Mikor végeztem megtörölköztem és visszamentem a szobába. Pezz még mindig a tükör előtt ült, csak most sminkelt.

- Ez gyors volt. – nézett rám a tükörből. – Ó és mennyivel jobban nézel ki. – húzta széles mosolyra a száját.

- Hát az előbbihez képest mindenféleképpen. – mosolyogtam már én is.

Gyorsan felkaptam magamra pár göncöt, sminkeltem és már mehettem is. De hova is?!

- Tényleg Pezz! Te hová mész? – néztem rá érdeklődve.

- Zaynel ma egy sétát terveztünk a Shanzelize-n, a nap többi programja pedig meglepetés lesz. Legalábbis ezt mondta Zayn.

- Értem. – mosolyodtam el. – Jó szórakozást!

- És te mész valahova?

- Őszintén?! Nem tudom. Szerintem sétálok a Szajna partján, felhívom a szüleimet, csinálok egy csomó képet és ha megéheztem beülök valahova enni. – merengtem el. Igen ez egy jó terv!

- Egyedül?

- Ő… igen úgy terveztem.

- Jaj, nem szeretném, ha egyedül lennél. Figyelj, akár csatlakozhatsz ho…

- NEM! – reagáltam egy kicsit hevesen. – Nem akarom elrontani a programotokat. Megleszek én egyedül. Ha meg végkép nem bírom felhívom Christ.

- A francia barátodat?

- Igen.

- Rendben.

- Na akkor mentem is. Érezzétek jól magatokat! – mosolyogtam.

- Rendben. Szia!

Kimentem a szobából. Már a lépcsőnél jártam amikor Pezz utánam szólt.

- Hé Ariana! A bármi baj van hívj nyugodtan, vagy ha csak társaságra vágysz, vagy ha bármi van! Rendben?

- Köszönöm! – mosolyodtam el és legördült egy könnycsepp az arcomon. – Majd intettem egyet és lesiettem a lépcsőn. A bejáraton kilépve beleütköztem Harrybe.

- Szia. – mondtam dadogva, majd ki kellet, hogy javítsam magam, mert többen voltak (Liam és Sarah is vele volt). – Sziasztok.

- Szia. – köszöntek.

A kínos beszélgetést megakadályozta a telefonom, ami egy lassú számot üvöltött, ez anya lesz. A kedvenc számát állítottam be a hívó csengő hangjának.

- Szia. – szóltam bele, majd egy 90° -os fordulattal ott is hagytam a „barátaim”.

- Szia kincsem! Minden rendben olyan meggyötört a hangod.

- Persze minden rendben. – próbáltam őszintén mondani, de sajnos anya túl jól ismer.

- Összevesztél valakivel?

- Ja, valami olyasmi. Mindegy, majd otthon megtárgyaljuk. Képzeld találkoztam Christoferel. – mondtam boldogan.

- Hogy kivel?

- Christofer Steelel. Emlékszel még rá?

- Jaj, hát persze! Az a kis helyes gyerek.

- Igen ő. – kacagtam fel. (Mellékesen megjegyzem anya így hívta, mert már kicsinek is irtó helyes volt.)

A beszélgetésem elejét szerintem Sarahék is hallották. Á mindegy is! Ma nem fogok ezen sopánkodni! Megpróbáltam megvalósítani azt a tervet, amit Pezznek mondtam és nagyjából sikerült is. Épp egy kajáldában ültem (ott ahol Chrissel is voltunk) amikor egy ismerős arcot pillantottam meg. Piert.

- Salut! – köszöntem. Elsőnek nem igazán ismert meg, aztán eszébe jutottam.

- Bonjour…?

- Ariana.

- Ariana! – kiáltott fel.

- Egyedül? – váltott át angolra.

- Igen. Gondoltam eszek valamit. – mosolyogtam.

- Csatlakozol hozzánk? - mutatott egy kisebb társaságra.

- Hát nem is tudom.

- Nyugi, nem esznek embert. – mosolygott a vakító francia mosolyával.

- Attól nem is tartottam. – kacagtam egy jót.

Végül is csatlakoztam hozzájuk. Megismertem 5 új embert és a hátralévő időt velük töltöttem. Olyan 7 körül elkísértek a szállásunkig, ott mindenkitől elköszöntem, de előtte még telóról megkerestük egymást facebookon.

Bent egyenesen az étkezőbe mentem. Elkértem a kajám és leültem egy üres asztalhoz. Miután megettem a vacsit, felmentem a szobánkba és összepakoltam a cuccom, mert holnap már megyünk haza. Olyan 20 perc alatt végeztem. Elmentem tusolni, amikor visszaértem már a lányok bent voltak a szobában épp pakolgattak.

- Hogy telt a napod? – kérdezte egy picit félve Pezz.

- Jól. Jó volt. – mosolyogtam őszintén.

Ekkor eléggé kíváncsi pillantásokat kaptam, ugyanis mindenki tudta, hogy egyedül voltam és el sem tudták képzelni mi lehetett ennyire jó.

- Összefutottam Christofer pár barátjával, akiket ismerek. Milyen volt a meglepi?

- Ú nagyon jó! – lelkendezett Perrie. Majd töviről-hegyire elmesélte a napját. Ezután a csajok elmentek tusolni, én pedig próbáltam aludni. Mivel ma sem nagyon sikerült zenét hallgattam. Hallottam valaki kopogását, de nem igazán akartam kinyitni az ajtót. Majd benyitott. Én alvást színlelve feküdtem, közben pedig szólt valami andalító zene a fülembe. Egy alak állt meg az ágyam előtt majd sóhajtott egyet és kiment. Miközben kifelé vette az irányt bátorkodtam megnézni magamnak az „alakot”. Liam volt az. Vajon mit akarhatott? Mondjuk, már mindegy. Visszajöttek a lányok és nem sokkal később már húztam a lóbőrt.