Nyári szünet/11. Rész

Sziasztok! Tudom, ismét késtem a résszel és nem akarok mentséget keresni, de valaki/valami mindig megvalósította az írási szándékom. (Ezek többnyire a tanulni valók voltak.) De meghoztam az új részt. Egy „kisebb” ugrással indul a 11. rész. Remélem tetszeni fog nektek. Jó olvasást! 
Xoxo.: Elmira

11. Rész

*Ariana szemszög*

(hét hónap múlva – július)

Elmúlt 7 hónap a szülinapom óta, ez rengeteg idő. És ez alatt rengeteg időnk lett volna kibékülni Sarahval és Liammel, de nem tettük. És nem hogy csak nem tettük tovább romlott a kapcsolatom velük. Rendszerint levegőnek néznek amikor Chrissel vagyok, amikor meg egyedül akkor talán nagy ritkán méltatnak egy megalázó vagy totál megsemmisítő pillantásra. Igen ezek inkább Liamre jellemzőek. Sarahnak nehezebb dolga van, mert az osztálytársam, de mivel mérhetetlenül rendes voltam helyet cseréltem egy sráccal, így Dylan mellé kerültem. Ezeken kívül nem volt olyan nagy változás az életemben. Például Dina ugyanúgy utál, mint eddig és minden pillanatot megpróbál pokollá tenni, amikor vele vagyok. Gondolkodtam azon, hogy magántanuló leszek, de a szüleim nem egyeznének bele és nem adnám meg ezt az örömöt nekik, hogy lássanak elbukni. Elhatároztam a második hónap után, hogy a pofájukba röhögök és megmutatom, hogy mennyire boldog vagyok úgy általában, és amikor Chrissel vagyok. Igen, szülinapom másnapja óta együtt vagyunk Christoferel és nagyon jól megvagyunk. Külső szemmel mindenki azt mondja, hogy a mi kapcsolatunk tökéletes és hogy milyen jó nekünk meg még egy csomó közhelyes dolgot. De én úgy érzem ez nem így van. Valami hiányzik… de még én sem tudnám megmondani, hogy mi. Szerintem eleget meséltem a 7 hónapos szenvedésemről, igen mert ez csak az volt. Jöjjenek a lényeges dolgok. Lolát kiengedték a kórházból és mint jó „unoka-tesó” ott voltam az ominózus pillanatban. Azt hiszem meg lett az új legjobb barátnőm. Szinte elválaszthatatlanok vagyunk, főleg azután hogy mind a kettőnket kirekesztettek valamilyen szinten. Engem ügye Liam és Sarah. (Harryvel azóta is jó a kapcsolatom.) Lolát pedig a suliba szinte mindenki őrültnek nézi. Egyébként a rendőrök nem tudtak konkrét momentumot, hogy hogyan halhatott meg, vagy ki ölte meg Lola volt barátját, ezért betudták drogtúladagolásnak. Igazából annyira nem volt rossz ötlet, mert a srác elég keményen kábítószerezett és a szervezetében is volt az nap este, csak úgy mint, Loláéban. Vannak olyanok is, akik Lolára gyanakodtak, de mivel nem találtak gyilkos fegyvert, semmi bizonyíték nem volt ellene. Így nem ítélhették el. Egyébként engem is nagyon érdekel a dolog csak úgy, mint őt és Dylant, ugyanis nem hozták nyilvánosságra a boncolásadatait. És utána havonta találtak egy-egy hullát. Mindet ugyanazon a helyen. Volt, hogy hármat egyszerre, de a halottkém megállapította, hogy nem egy időben haltak meg. És az ő boncolását sem mondta el apu, pedig elszokta és, mivel Dylan elől is elhallgatták megbeszéltük, hogy utána nézünk. Vagyis inkább mi is indítunk egy nyomozást. Egy igazán veszélyes, eszelős tervet találtunk ki. Ki megyünk a gyilkos hullalerakó helyére és onnan kémleljük az eseményeket. Még egy klassz kis búvóhelyet is csináltunk fából és jól elfedtük, hogy csak mi találjuk meg. Igazán nehéz néha az odajutás, mert a rendőrök elég rendesen megfigyelik a területet, szóval voltak már vele gondjaink. Ezért megbeszéltük, hogy előre megy valaki a többi vár, majd ha tiszta a terep mehetnek a többiek is. Néha Christ is sikerült elcsalnom egy-egy ilyen megfigyelésre, de nem igazán kötötte le, ő inkább engem szórakoztatott. Tegnap is már 9-től ott gyülekezett a csapat. Én voltam a soros a felderítésre, szóval előre mentem és amikor jöhettek a többiek leadtam a drótot. Nem sokkal később már öten voltunk a kis fatákolmányban Lola, Chris, Dylan, Dylan haverja Ash és én. Mindig körülbelül 4-ig maradunk, majd nem túl feltűnően lelépünk, majd másnap ugyanígy. Elvégre mi mást csinálhatnék a nyári szünetemben, mint gyilkost üldöznék?! J

*Másnap*

Olyan délkörül kelhettem fel, akkor sem magamtól. A telefonom kezdett észveszejtő ricsajba. Elsőnek hagytam, hátha veszi a lapot a zaklatóm, hogy még alszom. Sajnos nem volt ilyen szerencsém, ugyanis újra csörgött.

- Igen? – szóltam bele totál kómásan.

- Szia cica.

- Ki vagy?

- Hogy-hogy ki? Hány ember hív így rajtam kívül?!

- Senki. Bocsi csak még reggel van. – dörzsöltem meg a szemem.

- Hát igazából dél, de most az egyszer elnézem. – mondta pimaszul.

- Rendben. – nyöszörögtem.

- Mi az hogy rendben? Normális esetben azt mondat volna, hogy milyen nagylelkű vagy, de most csak rendben?! Mi van veled?

- Semmi, csak fáradt vagyok.

- Mi tán valaki kifárasztott este? – tetetett meglepődöttséget.

- Chris, hogy mondhatsz ilyet?! – tértem magamhoz.

- És legalább jobb volt nálam? – viccelődött.

- Hülye vagy! – mondtam nevetve.

- Igazad van! Engem senki nem múlhat felül. – mondta tetetett komolysággal.

- Aki kis egó bajnok. – nevettem még mindig.

- Mi? Ez csak egészséges önbizalom. – mosolygott bele a mondatba.

- Legyen az. – engedtem végül a hülyeségének. -  Amúgy miért hívtál fel?

- Miért? Nem beszélgethetek a barátnőmmel?

- De! Persze! Miről szeretnél beszélni?

- Meg terveztem mára programot. Van kedved?

- Mihez?

- Megyünk nudizni az élményfürdőbe.

- Igen! Benne vagyok, kivéve a nudizós részében.

- Ah!! Pedig már kezdtem megörülni.

- Majd talán máskor. – nevettem bele a készülékbe.

- Szavadon foglak. – nevettet. - És mikorra készülsz el?

- Körülbelül olyan fél óra múlva. Miért?

- Csak mert 10 perc múlva ott leszek nálatok.

Abban a pillanatban kipattantam az ágyból és össze dobáltam pár cuccot ami kelhet. Felvettem a piros bikinim, egy farmer rövidnacit és egy egyszerű fehér trikót. Gyors beszaladtam a mosdóba megmostam az arcom, majd fogat mostam. Nem túlzott tényleg itt volt 10 perc múlva. Csöngetett és leszaladtam, hogy ajtót nyissak neki, mert senki nem volt itthon.

- Beengedsz vagy még álljak itt egy darabig? – támaszkodott az ajtófélfának.

- Álljál még ott. – csuktam bentebb az ajtót.

- Nagyon szellemes. – lépett be.

- Tudom. – oda hajoltam, megcsókoltam. Ő pedig végig húzta az ujjat a csikis pontomon, szóval belenevettem a csókba, mire Chris is elnevette magát. – Gonosz! – mondtam miközben eltoltam magamtól.

- Az vagyok. – nevetett és nyomot egy puszit a homlokomra. – Amúgy kész vagy?

- Aha. Mehetünk.

Felkaptam a táskám és kézen fogva kisétáltunk a kocsijáig. 2 óra és 20 perc múlva meg is érkeztünk Washington DC-be az élményfürdőbe. Útközben felvettük Lolát, Dylant és Asht. És menetközben felvilágosított Chris, hogy ő is elhívta pár barátját. Gondolom nem akarta, hogy annyira lefárasszuk agyilag. Odaérve beálltunk a sorba közben pedig megérkeztek Chris haverjai. Olyan 15 perc múlva sorra kerültünk, bementünk az öltözőkhöz, levettem a nadrágom, a felsőm és beleraktam a szekrénybe, amit kaptunk. Megvártam, míg Lola és Chris haverjának a barátnője és az ő barátnője elkészül, majd felmentünk az első emeletre, ahol a fiúk már vártak minket. Bementünk a hozzánk legközelebb eső medencébe és elvoltunk. Olyan délután 6 kor Loláék leléptek, én pedig Chrissel és a barátaival maradtam. Romantikázni nem igazán tudtunk volna tőlük, mondjuk nem is nagyon szoktunk mások előtt enyelegni. Mi nem két hormontúltengős kamaszok vagyunk, akik csak a szexre tudnak gondolni. Sose voltunk és nem is leszünk.

Mindenfelé kóvályogtunk az egész épületbe, míg be nem jártuk így kimentünk a kinti részre. Ott napoztunk egy olyan órácskát, majd a többiek elmentek a közeli medencébe megmártózni én pedig inkább ott maradtam és meghúzódtam egy árnyékba. Elmélkedtem az életemről, a döntéseimről, Sarahról, Chrisről és Liamről. A gondolataim pedig egy széles mosolyú, göndörfürtös srác zavarta meg.

- Szia Ariana! – szedte felém a lábát.

- Szia Harry! – álltam fel rögtön, hogy megölelhessem.

- Kivel vagy?

- Chris és a barátai. Te?

- Sarah, Liam és valami Jessica azt hiszem… - gondolkodott. – Aha, Jessica.

- Értem. – mosolyogtam. – Gondolom listás.

- Aha.

Tényleg nem is mondtam. Drága Liamből „hímringyó” lett. Sorra „próbálgatja” fel azokat a csajokat, akik odaadják magukat neki. Ezek többnyire egy éjszakás kalandok, esetleg, ha valami nagyon különleges a csaj kettő éjszakás. Még a suliban is hallottam, hogy valami olyasmit mond róluk, hogy „átmegyek rajtuk és kész, de ennyi az egész, egyik sem komoly”. Hát igen. Most erre mit mondjak? Úgy cseszi el az életét, ahogy akarja. Viszont néha egy kicsit szégyellem, hogy szerelmes voltam belé. Nagyon sokat változott, és nem jó irányba.

- A többiek? – kérdeztem.

- Előre jöttem. Mindjárt jönnek. – mosolygott kedvesen.

Nem sokkal később megérkezett Liam és a díszkísérete. Bizony. Harry csak szépített amikor azt mondta, hogy egy lány jött még velük, ugyanis csak három tapadt rá Liamre és rajtuk kívül jött még vagy 3 pár és Sarah. Gondolom eljöttek csak úgy szórakozni közösen. A három csaj pedig egész nap, aki kapja marját játszanak Liamért.

- Szia. – köszönt a tömeg nagy része.

- Sziasztok! – köszöntem úgy mindenkinek.

Úgy nagyjából mindenki bemutatkozott, mondjuk a fiúk Liam csajaihoz hozzátették a „listaszámot”. Pff! Most erre mit mondjak?! Ez annyira alpári. És ráadásul még röhögtek is rajta.

- Én pedig Ariana vagyok. – mondtam mosolyogva.

- Ó! Tényleg?! Sokat halottam már rólad. – mondta az egyik srác és közben a három csaj ha szemmel lehetett volna ölni, ők már megtették volna.

- Hú! Hát ez pech. – nevettem fel kínosan.

- Nyugi nem volt olyan vészes. – mosolygott rám kedvesen. Közben pedig Liam végig engem nézett a szeme sarkából.

Még beszélgettünk egy darabig, majd a három csaj elég feltűnően kezdte simogatni és tapizni Liamet. Itt vannak az elő példák a hormontúltengésre. Szánalom!

Beszélgettem tovább Harryvel és a többiekkel, mintha semmi sem történne pontosan előttem. Ezek azt hiszik, vak vagyok?! Majd az egyik csaj „belemászott” Liam szájába. Blahh!

- Le ne nyeljétek egymást! – sziszegtem az orrom alatt. És az egyik srác felkuncogott.

- Mondtál valamit? – háborodott fel az egyik csaj.

- Nem, semmit. – gondolkodtam, majd kikellet, hogy javítsam magam. – Vagyis semmi olyat, ami rád tartozna. – mosolyogtam a csaj pofájába.

- Mit képzelsz kivel beszélsz?! – lépett felém egyet a csaj.

- Hm… nézzük csak. Azt hiszem egy egy-éjszakás kalanddal. – vigyorogtam még mindig idegesítően.

A társaság hangos „Hú”-kat hallatott, amivel a beszólásom díjazták. A csaj egyre közeledett felém, úgy látszik ő sem hagyja szó nélkül, vagy inkább reakció nélkül.

- Te beszélsz?! Még csak egy éjszakára sem voltál jó! – mosolygott gúnyosan.

- Tudod… - a mondatom nem tudtam befejezni, mert beleszóltak.

- Nem mennétek el egy kicsit napozni? – kérdezte, vagy inkább adta parancsba Liam.

- Az jó lenne! Megyünk is. – mosolygott egy másik csaj majd nyomott egy csókot Liam ajkaira. Majd elrángatta a „beszélgetőtársam”.

A harmadik pedig itt maradt.

- Most komolyan?! Ezt most kellett?! – kérdezte felháborodva Harry.

- Ne! Hagyjad csak! Engem nem zavar. – mondtam talán egy kicsit fájdalmasabban, mint szerettem volna. Sarah végig hallgatott és aggódóan kémlelte a reakciómat.

- De akkor is Liam, hogy lehetsz ilyen szemét?

- Mert most miért?! Ott csókolózok, ahol akarok nem?

- Ja! Csak nem előtte!

- Mert?! Miért nem?!

- Ez az! Ki ő basszus?! – nyögte be a csaj aki itt maradt.

Még így ment egy darabig. Liam egyre jobban hergelte Harryt és magát is, és ezzel ugyanígy volt Hazza is. Végül csak arra lettem figyelmes, hogy a két srác mindjárt egymásnak ugrik. Sarah a barátját én pedig Liamet fogtam le, vagyis próbáltam lefogni mert hogy, sokat gyúrt és irtó erős lett. Majd az adrenalintól túltengett Liam kirántotta a karját a kezemből és egyet felém lépett. Hirtelen a semmiből ott termemet Chris és elkapta Liam kezét.

- Na, most emberkedjél! Vagy most már nem megy, öcsi?!

- Mit szólsz bele?

- Tudod, nem méltányolnám, ha megütnéd a barátnőm. Te csak maradjál a kis lotyóidnál! Azok valók neked! - erre Liam nagyon bepöccent, engem félre lökött és behúzott egyet Chrisnek.

-  Na most gyere, ha mersz! – mondta Liam.                               

- Már miért ne mernék?!

A kezdetleges bunyóhoz odacsődült egy csomó ember és egy kört alkottak körülöttünk. Én a földön maradtam és ültem, majd odajött hozzám Harry és Sarah. Próbáltak megnyugtatni, de hogy tudtam volna ilyen helyzetben nyugodt lenni?! Ekkor egy váratlan fordulatért, Dina tűnt ki a tömegből.

- Mi van?! Már verekedtek is ezért a csitriért?! – mondta önelégült fejjel.

- Chris! Nem éri meg! – fogtam meg a karját, amint felálltam. – Menjünk!

- De még nem adtam vissza neki a…

- Kérlek! – mondtam miközben a könnyeimmel küszködtem.

Gyorsan felkaptuk a cuccunk, és siettünk ki a strandterületéről. A parkolóban neki támaszkodtam a kocsinak és próbáltam tovább harcolni a sós cseppekkel. Chris odajött hozzám és próbált megvigasztalni, de nem igazán sikerült neki. Majd egy felénk futó alakra figyeltünk fel.

- Ariana! – ért oda hozzánk Harry. – Sajnálom! Én provokáltam.

- Nem a te hibád! Te csak megvédett. – mondta Chris. – Inkább az enyém.

- Nem! Egyikőtök hibája sem! Ez miattam volt! Én kötöttem bele a csajba.

- De igazad volt! – mondta Hazza.

- Miért a tiéd? – érdeklődött Chris.

- Én hergeltem fel a csajt, akit végül elküldött onnan. És utána kelt a védelmemre. – mutattam Harryre.

- Figyelj! Már mindegy, megtörtént. Ezért ne emészd magad. Menjetek haza, pihenjétek ki magatokat és ne foglalkozzatok ezzel.

- De veled és Liammel mi lesz?

- Tudod… legjobb barátjaként már rég megkellet volna mondanom neki, hogy nem jó amit csinál. De nem tettem, egészen addig amíg te nem adtad meg hozzá a kezdőlökést. Hálás vagyok érte és nem fogom elszalasztani ezt a lehetőséget. Ha kell megverekszem vele, de bebizonyítom, hogy nem jó amit csinál. Most pedig menjetek. – mosolygott ránk.

- Sok sikert! – mondta Chris.

Én a meglepődöttségtől meg sem tudtam szólalni. Egész évben tartottuk a kapcsolatot, és ezt mégsem mondta el nekem. Mindig is felnéztem Harryre, de most még nagyobbra nőtt a szemembe. Végül csak bólintottam egyet, majd beültünk a kocsiba, és csendben furikáztunk egészen hazáig. A csendet néha csak az én szipogásom törte meg. Amikor hazaértem Chris kipattant a kocsiból és kinyitotta az ajtót nekem, majd segített kiszállni. Elkísért az ajtóig, majd a karjait körém fonta.

- Ne haragudj rám! – mondta bűnbánóan.

- Nem rád haragszom. – bújtam szorosan az ölelésébe.

- Egyszerűen nem tudom elviselni, ha rossz vagy ha fáj neked.

- Nem hittem, hogy ez megtörténhet.

- Mi?

- Tudtam, hogy változott Liam. De… nem hittem, hogy ennyit. És ráadásul rossz irányba. Szinte már nem is hasonlít arra a srácra aki…

- Akibe szerelmes voltál? – szakított félbe.

Kibújtam az öleléséből és felnéztem, hogy belenézhessek a kék íriszeibe. Chris erről honnan tud?!

- Nem ezt akartam mondani. – mondtam teljesen komolyan és közbe tartottam a szemkontaktust.

- Akkor mit?

- Hanem, hogy már nem is hasonlít arra a srácra, akit megismertem. Mindig kedves, vicces, figyelmes és erőszakellenes volt. Most pedig szinte az ellentéte lett. Hogy történhetett ez?

- Egy férfi vagy fiú életébe csak két dolog hozhat ilyen gyökeres változást. Az egyik a szerelmi csalódás, a másik pedig egy közeli, nagyon közeli hozzátartozó halála. Tudtommal nem halt meg senkije. – nézett rezzenéstelen arccal végig a szemembe.

Fél percig bámultuk egymást szótlanul, majd Christofer „telefont kapott” és egy „mennem kell” mondattal el is búcsúzott. Én csak bambán néztem utána, majd felmentem a szobámba. Ledobáltam cuccaim és elmentem egy jó meleg fürdővizet engedni magamnak. Beülve a kádba gondolkodtam, miközben elmerültem a vízbe, eszembe jutottak Chris szavai.

- Szerelmi csalódás mi? – mondtam ki hangosan, amire gondoltam.

A fürdő után vacsiztam valamit, majd felmentem a szobámba és próbáltam belemerülni az álomvilágba, de helyette a gondolataimba sikerült. Olyan hajnali 2 körül talált rám a Homokember.