Utazás/5. Rész

Sziasztok! Elnézést a késésért. Tudom tegnap kellett volna hoznom a részt, de ez nem jött össze így ma hoztam. Nagyon szépen köszönöm a két díjjatt, amit most kaptam és a 11 (!!!) feliratkozót, és a kommenteket. Nagyon hálás vagyok mindenért! :) ♥

Xoxo.: Elmira

5. Rész

*Ariana szemszög*

A tegnapi események után szomorúan ébredtem. Ezen még csak rontott, amikor kimentem a mosdóba és tükörbe néztem. Karikás kialvatlan szemek (?) pedig tudtam aludni, sápadt, szomorú arc. Hát igen nem nyújtottam valami szép látványt. Kb. mint akinek meghalt a kutyája. Lementem a konyába, annak reményében, hogy majd a frászt hozhatom anyára, de csalódnom kellet nem volt itthon. Senki sem volt rajtam kívül itthon. Nyugodtan ellóghatnám a napot, meg sem tudták volna. Semmi kedvem nincs Liam szánakozó tekintetét nézni, Dina kárörvendő arcáról meg ne is beszéljünk. Fúj! Nagy nehezen rászántam magam, bedobtam egy almát a táskámba és elindultam sétálva a suliba. Becsengőre pont beértem. Az első órám francia volt. A tanárnő egy szenzációs hírrel jött be az órára.

- Az iskola nyert egy pályázatott az elmúlt pár napban. A pályázat lehetőséget add arra, hogy a csodálatos Franciaország fővárosában tegyünk látogatást. 1 hétig leszünk ott. Kiosztok egy lapot, ezen megtaláljátok a további részleteket. Az utazás 2 hét múlva lesz. A költségeket a pályázat állja, egyedül az utazás, amit nektek kell állni, na meg a zsebpénz. Azt javaslom, ha ténylegesen menni akartok hamar adjátok le a jelentkezési lapot, mert utána lehet, hogy nem lesz hely.

A tanárnő az óra további részében áradozott Párizsról és az utazásról. Kicsöngetés után felpattantam a helyemről és a folyosón leültem egy padra.

- Haragszol rám? – ült le mellém Sarah.

- Hát igazából annyira nem, mit szeretnék. Inkább magamra, vagy nem tudom. Most megvagyok zavarodva!

- Örülök, hogy nem haragszol. Én tényleg nem akartam, csak kicsúszott.

- Jó már mindegy. De egy darabig biztos, hogy nem akarok találkozni Liammel. Szerinted elmondta Dinának?

- Nem hiszem.

- Mondjuk nem mintha szükség lett volna rá. Szerintem így is tudja.

- Lehet. – húzta el a száját. – Jön Liam.

- Mi? Hova bújak?

- Már mindegy.

- Sziasztok! Ariana beszélhetnénk?

- Nem igazán. Most elfoglalt vagyok.

- És később?

- Szerintem akkor is elfoglalt leszek.

- Értem.

- Szia kicsim! – szaladt oda Dina és nyomott egy csókot Liam ajkaira.

Liam közben végig engem nézet. Mit akar? Mit tegyek? Szedjem le róla? Az érdekes lenne. Mosolyodtam el a gondolatmenetemen.

- Kivel beszélgettél? Sarahval?

- Vele is.

Erről persze a dráma királynő rögtön levette, hogy velem beszélgetett. Olyan gyilkost pillantást kaptam, hogy talán meg is állt a szívem egy röpke másodpercre.

- És mit fogsz csinálni ma délután? Tudod anyuék megint nincsenek otthon és arra gondoltam egy kicsit romantikázhatnánk. Na mit szólsz? – vigyorgott rám a sátáni dög, mintha most mártotta volna belém a kését.

Rögtön a szívemhez is kaptam és nyugtáztam magamnak, hogy csak a képzeltében tette meg.

- Hát…

- Mi lenne, ha máshol enyelegnétek?! – vágott közbe Sarah. Talán feltűnt neki hogy ez nekem kínos?

- Ha nem tetszik menjetek el ti! – vágta rá Dina.

- Tudod, nem vagyok, vagyis vagyunk kíváncsiak a magánéletetekre! Szóval légy szíves máshol tárgyaljátok meg! – Sarah megragadta a karom és berángatott a mosdóba.

- Jól vagy?

- Persze. – elgondolkoztam. – Vagyis tudod mit?! Elegem van nincs szükségem Liam szánakozó pillantásaira! És ami a legfontosabb ne nézzen rám miközben nyalják egymást Dinával! – ordítottam torkom szakadtából.

Sarah rám mosolygott és valami olyasmit, felet „hogy ezt még odakint is hallották”. Ez után az idő hamar eltelt. Liam egésznap próbált a közelembe kerülni és beszélni velem. Én természetesen mindig leráztam. Hazaérve megbeszéltem az utazást anyáékkal, ami szerintük tök jó ötlet, vagyis természetesen elengednek. Vacsi után még gyorsan megtanultam, mivel holnap töri témazárót írunk. És szinte még az ágyamban is tanultam.

*2 héttel később*

 Az előző két hét unalmasan és tanulósan telt. A fejem majd szétrobban, szóval örülök a Párizsi kis kiruccanásnak. Mondjuk szinte egésznyáron ott voltam, részben ezért is engedtek el a szüleim. Szóval visszatérve az eltelt hetekre. Mint mondtam sokat tanultam, készültem az útra, anyuék voltak megbeszélésen az úttal kapcsolatban és egész végig kerülgettem és leráztam Liamet. (Mivel még mindig beszélni akar velem.)

Szombat van. Büszkén jelenthettem, hogy kibírtam még egy hetet a suliból és holnap utazunk Párizsba. Anyuval ma megyünk bevásárolni az útra és ma pakolunk össze, amit csak úgy megjegyzek, már rég meg kellet volna tennem. Hát igen, kijött a lustaságom, na meg anya se ért rá nekem segíteni. Egyszóval minden egy napra maradt. Felöltöztem és már mentünk is vásárolni kaját az útra, és mivel panaszkodtam, hogy nincs mit felvennem ruhákat is vettünk. *-*

Hazaérve ezerrel pakoltunk és hisztiztem, mert nem vihetem el az egészszekrényem a bőröndben. Hát igen ez vagyok én. Végül anya, aki a csodás pakolási módszeréről híres bepakolta a szerinte létfontosságú dolgokat és közben konzultáltunk Sarahval és az anyukájával, hogy ő mit visz. Igen azt hiszem elfelejtettem említeni, hogy Sarah és Liam is jön. Az utóbbi miatt természetesen Dina is megtisztel minket a jelenlétével és még vagy 26-an jönnek rajtunk kívül, plusz 4 tanár.

- Na végeztünk. – mondta megkönnyebbülten anya.

- Segítsek? – jött be apa. Hát igen tudja, mikor kell jönni. J

- Nem már végeztünk. – mondta anyu a bőröndre mutatva.

- Jaj, pedig olyan szívesen segítettem volna.

- Nyugalom! Segíthetsz nekem szendvicseket csinálni és sütit sütni. – anya előre ment mutatva az utat apának. Apa amolyan „a fenébe” arckifejezéssel nézett rám.

- Kellet neked ajánlkoznod. – mosolyogtam.

Apa úgy ment le, mint akinek a fogát húzzák. Később hallottam, ahogy kiabál anyu, hogy odaég a süti. Apára bízta, szóval nem meglepő.

Letusoltam, hajat mostam, beszárítottam és lefeküdtem aludni.

*Másnap*

8 körül keltem. A gép 3 órakor indul, de két órával előtte be kell csekkolni. Meg ügye be kell menni Washingtonba, mert a mi kis városunkban nincs repülőtér. 2 óra alatt mindennel megvoltunk és elindultunk Washingtonba, ami 2 órára van. Még volt 2 óránk az indulásig ott még leadtuk a bőröndöket, megkerestük egymást, elmentünk mosdóba, elbúcsúztunk és becsekkoltunk. A tanár kiosztotta a jegyeket. Szerencsére, ablak közelbe kerültem és bosszúságomra Liam mellé. (Ő ült az ablak mellet) Mivel négyes helyek vannak az ülésen rajtam és Liamen kívül még Zaynnek és Perrienek szólt oda a jegye. Azthiszem csendes lesz az út. Sarah kettő üléssel mögém került, neki egyedül Harry nyújt majd jó társaságot, mert Dina és Niall mellé kerültek. Niall nem vészes, sőt tök rendes. De Dina?! Ő elviselhetetlen! Jelenleg is azért cirkuszol, hogy ő márpedig Liam mellett akar ülni! Hát igen szívesen átadnám a helyem, ha ő nem Dina lenne.

A kb. 3 órás repülő út alatt Liam többször is próbált velem beszélni sikertelenül.

- Valami baj van? – kérdezte a mellettem ülő Zayn.

- Nem miért lenne? – mosolyogtam.

- Nem tudom min vesztetek össze de ez így nem kóser. Neked sem jó, meg neki sem. – mutatott Liamre. – Szerintem beszéljétek meg. Mi addig elbújunk.

- Hogy? – kérdeztem kacagva, amire Liam is idenézett.

- Így. – elfordultak és összekuporogtak. – Sőt még hallgatózni sem fogunk. – felemelte a fülesét és bedugta.

Ez írtóra kedves és aranyos dolog volt. Úgy gondoltam tartozom nekik ennyivel, legalább meghallgatom Liamet.

- Jól van beszéljünk! Most meghallgatlak. – meredtem a barna szemeibe.

- Oké. Figyelj… kezdte Liam, de félbeszakítottam.

- Nem te figyelj! Inkább felejtsük el az egészet. Te nem tudsz semmit, én nem érzek semmit és minden rendben lesz. Te csak a legjobb barátnőm bátya vagy, akinek van barátnője. Tegyünk úgy mintha semmi sem történt volna. Jó?

- Ő… rendben. De nem úgy volt, hogy most meghallgatsz? – vigyorgott rám.

- Úgy volt, de így jobb nem? De. – mosolyogtam. – Akkor megegyeztünk?

- Igen. – mosolygott rám. Majd átnyúlt, hogy megbökje Zanyt, aki előbújt.

- Végeztetek?

- Igen. – feleltem mosolyogva.

- Remek. Látjátok mennyivel jobb így? – vigyorgott.

- Na akkor csináljunk valamit, mert halálra unom magam. – mondta Perrie.

Az út hátralévő részét szinte végig nevettük. Zayn és Perrie borzasztóan aranyosak, viccesek és tökéletesen egymáshoz illenek.

Landolás után összeszedtük a bőröndjeink, felszálltunk egy buszra, ahol szintén ezzel a 3 emberrel voltam csak még oda csapódott hozzánk Harry, Sarah, Niall, Louis és Eleanor. Az egész busz a mi nevetésünktől zengett. Emellett nagyon sok irigylő pillantást kaptunk. Mondanom sem kell a suli legmenőbb társaságával alkotok jelenleg egy csoportot.

A szálásunkhoz megérkezve a tanárok intézkedtek én pedig gyorsan felhívtam anyuékat, hogy minden rendben, elmeséltem, hogy kibékültem Liammel és hogy milyen rendes társasághoz csapódtam hozzá. Hát igen anyuval mi abszolút mindent megbeszélünk, apa pedig türelmetlenkedett a háta mögött, hogy mi van már velem. Miután leraktam visszasiettem a társasághoz, de akkora már a dívával és a kíséretével kivolt egészülve a csoport. Hogy is fogalmazzak az én hangulatomnak rögtön lőttek. A többieket hallgattam és időnként elmosolyodtam a beszólásaikon. A tanárok végre végeztek az adminisztrációval, szóval jöhetett a szobaosztás. A felosztás szerint fiúk és lányok nem aludhattak egy szobában. Ez persze rögtön nem tetszett Dinának. Az érve az volt, hogy „ő akkor is Liammel akar aludni! És fog is!” A tanár válasza az volt, hogy igazából őket nem izgatja csak ne hangoskodjunk este és ne legyünk rosszak. A szobákban 2 emeletes ágy van, vagyis 4 személy lehet egy szobában. Egyértelmű, hogy én és Sarah egy szobában leszünk a kérdés inkább az, hogy ki akar velünk aludni.

- Lennétek velünk egy szobában? – mosolygott Eleanor ránk.

- Persze nagyon szívesen! – feleltük Sarahval.

Szóval mi hamar megvoltunk, a 3. emeleten kaptuk meg a 210.-es szobát. Az épület 4 emeletből állt. A földszinten a nagy előcsarnok, étkezde, konyha, egy-két mosdó és szoba, amiben különböző szórakoztató dolgok voltak. Például biliárd, dárctábla, csocsó, léghoki és egy kis asztalka volt körülvéve pár kanapéval. Az első emeleten voltak a tisztálkodási dolgok. A zuhanyzók és a wc-k ketté voltak osztva fiú és lány-ra. A második emeleten két másik csoport volt. A harmadikon pedig mi és még egy csoport. Igazából 100 szoba volt a másodikon és a harmadikon is. Természetesen, mi a felét sem foglaltuk el, sőt igazából 10 szobát töltöttünk be.

Mindenki bement a szobájába lepakolt és lementünk vacsorázni, mert már 9 óra volt. A vacsora besamelmártásos hús és saláta volt. A finom vacsora után mindenki zuhanyozni ment és utána visszamentünk a szobánkba. Ott még a csajokkal beszélgettünk és lefeküdtünk aludni, mert holnap hosszú városnézésnek nézzünk elébe.