Új ismertségek, találkozások/6. Rész

Sziasztok! Szörnyen restellem, amiért kihagytam megint egy kis időt, de először betegeskedtem utána pedig pótolnom kellet. De most gőzerővel neki látok és a héten még kaptok egy részt, amit vasárnapra szánok. :) Jó olvasást! 

6. Rész

*Ariana szemszög*

A mai nap városnézésből állt. Voltunk a Notre Dame-nál, a Diadalívnél, a Tülériák kertjében, a Sacré-Coeur de Montmarte - ban, a Pantheon - ban, a Madeleine - templomnál, sétálgattunk Champs-Élysées utcán, utána a Szajna partján és a nap befejezése képen a kihagyhatatlan Eiffel-toronyra mentünk fel. Miután lejöttünk 2 óra szabad foglalkozást kaptunk a környéken. Az egész napot a tegnapi társasággal töltöttem és borzasztóan jól éreztem magam. Liammel már ugyanúgy viselkedtünk, mint amikor még nem tudta, hogy tetszik. Nagyon örültem neki, hogy helyreállt a kapcsolatunk. Mondjuk Dina, azóta amikor rám néz, csak gyilkos pillantásokkal illet. Hát…gondolom tudja. A szabad foglalkozás alatt elrángatta magával, mert szeretne vele kettesben lenni. És miközben hangosan elhívta végig az én reakciómat leste, várta. Mit érdekel engem, hogy kézen fogva akarnak sétálgatni?! Ettől én még nyugodtan alszom. Mintha misem történt volna mentem tovább. A párocskák időközben szintén eltűntek. Végül Niall és én maradtunk. Megálltunk egy kis kajás standnál és vettünk baguette-et. Irtó finom volt. Még sétálgattunk és találtunk egy jóspagodát. Bementünk és a nő kártyát vetett nekem. A rengeteg kártya közül 3-at kellett ki választanom.

- Az első kártya a szerencséé. Találkozni fogsz egy ismerős arccal, akinek az érkezése felfordítja, majd az egész életedet. A következő az oltalmazó. Ez azt jelenti, hogy valami veszély leselkedik rád és lesz egy oltalmazód, aki majd megvéd vagy megpróbál. Nem biztos, hogy sikerül neki.

- Kitől? A személytől?

- Ezt nem tudom megmondani. A harmadik kártya pedig a kaszás.

- A kaszás? Ez mit jelent?

- Történni fog az életedben egy haláleset.

- Mindenki életében történik haláleset. – értetlenkedtem.

- Igen, de ez más… Nem tudom pontosan megmondani, hogy miben. Mutasd a kezed. - belenézett a tenyerembe és az arca eltorzult. - Sajnálom, nem tudok segíteni. Most pedig kérem távozzanak, még sok ember vár az útmutatásra.

- Rendben. Köszönjük. – intettem és elhúztok gyorsan a csíkot.

- Szerintem ez a nő flúgos volt. – állapította meg a kis szöszi.

- Nem tudom. Lehet van benne valami igazság.

- Ügye nem mondod komolyan, hogy bevetted ezt a maszlagot?

- Nem. Nem azt mondtam, hogy hiszek neki csak nem biztos, hogy kamu az egész. – mosolyogtam.

A heves beszélgetés és érvelések közepette teljesen elfelejtkeztem, hogy az utat is nézni kéne. Azzal zökkentem ki a beszédtémából, hogy összeütköztem egy fiúval.

- Excusez-moi.

- Rien de mal.

Néztem a srácot, mert olyan ismerősnek tűnt.

- Christofer?

- Igen? – nézet rám kérdő tekintettel.

- Úristen tényleg te vagy az! – kiáltottam fel izgatottan, amikor leesett, hogy hülyének néz, mert azt sem tudja, hogy kivagyok. – Ariana Black vagyok, Burkittsville-ből.

- Ariana! Úristen, de rég nem láttalak! Mi szél hozott? - ölelt meg.

- Egy kirándulással vagyunk itt. Ja, ő itt Niall Horan.

- Szia. – fogtak kezet egymással. – A barátod?

- Az osztálytársam. – mosolyogtam.

- Meddig lesztek itt?

- Ő… a héten.

- Rendben. Megadod a számod?

- Persze.

- Oké. Akkor majd beszélünk, mert most sietnem kell. – intett és már ment is el. – Majd hívlak.

- Rendben. – integettem utána.

- Te nem tartod furának, hogy a jósnő mondta, hogy fogok valakivel majd egy régi ismerőssel találkozni és tényleg megtörtént? – kérdeztem rá rögtön. Hogy előálljak, egy új érvel miszerint nem volt kamu a jóslás.

- Ez pusztán véletlen! – erősködött Niall.

- Nem hiszem. – mosolyogtam.

Sétálgattunk még egy darabig majd visszamentünk a szállásra. Gondolkodtunk, hogy mit csinálhatnánk, majd be mentünk a „nappaliba” (azt a szobát neveztük el így amiben a sok szórakoztató dolog található) . Ott leültünk az egyik kanapéra, de mivel a beszédtémából hamar kifogytunk megcéloztuk a csocsó asztalt, ami most pont üres volt. Elkezdtünk ketten játszani, de hogy is mondjam, nem vagyok túl jó benne. A hatalmas nagy vereségem után két srác csatlakozott hozzánk, én természetesen Niallel voltam. Majd az első pár kör után feloldódtunk.

- Hát ezt nem hiszem el megint veszítettünk! – hisztizett Niall.

- Nem tehetek róla! Tudod, hogy béna vagyok!

- Akkor legyél jobb! – a kis vitánk alatt a két srác majd megszakadt a nevetéstől.

- Jó-jó! – mondta azt hiszem Mark. – Majd én leszek most Arianaval. – röhögött és közben törölgette a nevetéstől bekönnyezett szemét.

Amúgy a három fiú közül Mark volt a legjobb. Szóval az a megtiszteltetés ért, hogy a legjobb játékos oldalán játszhattam. Egyébként Niall eddig azt a hibát követte el, hogy engem a kapusbábúhoz állított.

- Na szóval te leszel a csatár. És csak ezzel az egy rúddal kell majd foglalkoznod jó? – mosolygott rám.

- Jó. De neked nem lesz sok a három?

- Dehogy! Te csak arra összpontosíts, hogy gólt rúgj. Majd ha át jön, a labda megfogom.

- Rendben. – bólintottam céltudatosan.

El is kezdtünk játszani és mit ad Isten nyertünk!! Nagyon sok gólt tudtam lőni úgy, hogy csak arra kellett figyelnem. Na jó az a nagyon sok elég relatív. :D Viszont az ő védései nélkül semmire sem mentünk volna. Mit is mondjak a fiúk hőbörögtek a vereség miatt. Főleg Niall, aki eddig mindig a vesztes csapatban volt.

- Na jó. Visszavágót követelek! – mondta a másik srác.

- Rendben. Maradhat ez a felállás? – kérdezett engem Mark.

- Persze. Alázzuk le őket! – húztam ravasz mosolyra a szám.

- Meglesz! – nevetett fel a mellettem álló fiú.

A nap további részét végig játszottam ezzel a 3 emberrel. Nagyon mókás volt. Amíg Markkal voltam mindig nyertem, viszont amikor máshoz kerültem mindig veszítettem, pedig Niall és Austin (a másik srác) is ugyanazt a módszert használták, amikor velem játszottak. Hát igen ők nem voltak olyan jók. Akkor hagytuk ott a játékterünk, amikor kajálni hívtak minket. Az étkezőben is egy asztalhoz ültünk, végig beszélgettünk és nevetgéltünk. Időközben odacsapódtak hozzánk Sarahék (Harry, Liam, El, Louis, Perrie, Zayn, Sarah) is.

- Tényleg Ariana attól függetlenül, hogy borzasztó csocsó-játékos lévén elég csinos vagy. Biztos van, aki sertepertél körülötted, jól mondom? – kérdezte Austin.

- Nem, nincs. – mosolyogtam.

- Hö’! Biztos csak kamuzol, egy ilyen szép lány nehogy már ne tetsszen senkinek!

- Pedig ez így van.

- Bezzeg, ha én… – kezdte.

- „Bezzeg ha”! Te csak ne szövegelj! A barátnőd kibelez, ha megtudja, hogy itt „bezzeg házól” egy lánynak. – csapta tarkón Mark.

- Jól van! Jól van, csak vicceltem. – emelte fel védekezés képen a kezét.

A négyesünk szakadt a röhögéstől. Próbáltuk a körülöttünk lévőket is bele vonni a beszélgetésbe, nevetésbe, de volt aki nem igazán törekedett arra, hogy a srácokkal beszélgessen (pl.: Liam mondjuk szinte csak ő, a többiek azért próbáltak becsatlakozni) . Ezután mindenki ment tusolni és „lefeküdni”. A szobánkba még este át jött Zayn, Louis, Harry, Liam és Niall. A srácok a barátnőjükhöz jöttek többnyire, de mondjuk Niall hozzám Liam meg inkább azért jött, hogy ne maradjon egyedül a szobában. Elmeséltem a többieknek ezt a jósnős dolgot, (mondjuk nem az egészet csak a „találkozol egy régi ismerőssel” részt) és volt aki azt mondta, hogy ő is hisz az ilyenekben és szerinte tök klassz, hogy bevált. És volt aki ugyanúgy mint Niall a véletlennek titulálta be. Ezután többiek nagyon jól elvoltak én meg inkább csak ültem és hallgattam őket. Hirtelen megcsörrent a telefonom.

- Igen? – pattantam fel.

- Szia! Chris vagyok.

- Jaj! Szia, Chris! – mosolyogtam el, és kimentem a szobából.

- Mit szólnál egy holnapi találkához?

- Holnap nem érek rá, mert egy egész napot szánunk a Louvre-ra.

- Hát igen, arra sok idő kell. Még az-az egy nap is kevés lesz.

- Ja, valószínű. Viszont a Szerdai napom szabad.

- Na, az jó nekem is. Akkor majd sms-ben egyeztettünk.

- Rendben.

- Akkor jól pihend ki magad holnapra, mert lefog szakadni a lábad mire végeztek.

- Oké. Szia.

Leraktuk a telefont és mintha mi sem történt volna visszamentem a szobába.

- Mi volt az a titkos dolog, amit mi nem hallhattunk? – kérdezte huncut vigyorral Zayn.

- Mi?! Ja Semmi csak nem akartam zavarni ezért inkább kint telefonáltam.

- Nem zavartál volna. – mondta Liam.

- De, mert akkor mindenki csendben marad, és miattam nem tudtatok volna beszélgetni.

- Ez marhaság!

Válaszolni nem válaszoltam, csak mosolyogtam. Pedig tudtam, hogy igazam volt. Ezután még a többiek beszélgettek én pedig próbáltam elaludni, nem sok sikerrel, mert habár Niall átült egy másik ágyra, hogy ne zavarjon Liam ezt nem tette meg. Sőt! Még bökdösött és szólongatott is, hogy nehogy tudjak aludni. Végül olyan 1 óra körül megunták és elmentek aludni.