A tábortűz/3. Rész

Sziasztok! Borzasztóan sajnálom az egyhetes kimaradást, de ügye mint tudjátok most lesz a félévzárás, úgyhogy nagyon rá kellett kapcsolnom a tanulásra. De most itt van a rész. Jó szórakozást hozzá! :) 

Xoxo.: Elmira

3. Rész

*Ariana szemszög*

Szerencsémre hamar eltelt a hét, ma már szombat van. A lábam a hetet kibírta, sőt igazából már szinte semmi baja, csak még nem tornázhatok. Hétvégéhez képest viszonylag korán keltem. Épphogy csak magamhoz tértem, már pattantam is a szekrényemhez, hogy mit fogok ma felvenni estére. Az esti programom az erdőben lesz egy tábortűz, amit Liam tiszteletére rendeztek mivel ma van a szülinapja. 

- Szóval mi lesz a mai program? – kérdezte anya.

- Hát ma lesz egy buli, amire el szeretnék menni.

- Hánykor kezdődik és meddig tart?

- 10 kor kezdődik és hajnalban lesz valamikor vége. - Rendben. Szerintem elmehetsz. – mosolygott anya.

- Várj csak! Hol lesz ez a buli egyáltalán? – tért apa a szándékosan kikerült témára.

- Igazából ez tábortűz lesz. Liam szülinapjára rendezik. – mondtam lehajtott fejjel.

- Szóval az erdőben lesz. – mondta ki apa a nyilvánvalót.

- Igen.

- Rendben. Elmehetsz, de csak egy feltétellel.

- Persze! Mi lenne az? – kérdeztem boldogan.

- Nem mész az erdő másik végébe, nem mész a kriptákhoz, és nem mész a veszélyes tisztáshoz!

- Ígérem. – igen a „veszélyes” tisztásnak apa azt a helyet nevezi, ahonnan az azok az emberek tűnnek el, akik a Blair witch-i legenda után nyomoznak. Ettől minden szülő nagyon tart. – Köszönöm. – pattantam fel az asztaltól és adtam mindkettőjüknek egy-egy puszit és felmentem a szobámba.

Levágódtam az ágyra és felhívtam Saraht.

- Szia. Mizu?

- Nem sok. De veled biztos történt valami, igaz?

- Igen! Anyuék elengedtek a tábortűzre és téged?

- Hát igazából…

- Na bökd már ki!

- A helyzet az, hogy…

- Mond már!!

- Még jó hogy elengedtek butus. – nevetet bele a telefonba.

- Szerinted vegyek valamit Liamnek?

- Ezt csak te tudod, ahogy érzed. Liamről jut eszembe este Dinánál volt és még nem jött haza. Anya azt mondta ott alszik nála.

- Szerinted lefeküdtek? – kérdeztem alig hallhatóan.

- Ezt csak ők tudják. Kérdezd meg Liamet. – mondta gúnyolódva.

- Hülye! Majd biztos a nemi életéről fogok vele tárgyalni.

- Hát igen azt nem hiszem. – mondta kacagva. – De az tuti, hogy nem sakkoztak. – váltott ismét komolyra.

- Na mindegy most megyek készülődni.

- Oké. Ott leszünk érted olyan 10-re.

- Rendben. Szia.

- Szia.

Leraktam a telefont és egy könnycsepp végig folyt az arcomon. Letöröltem, erőt vettem magamon és elmenetem tusolni. 20 percig csak folyattam a forró vizet magamra, hajat mostam, majd megint folyattam a vizet magamra, amíg anya fel nem szólt, hogy most már elég. Kimásztam, megtörölköztem, beszárítottam a hajam és ledőltem zenét hallgatni, közben pedig elnyomott az álom.

6 órakor ébredtem fel, amikor is gőzerővel készülődtem. Leszaladtam enni, majd valami rucit kerestem magamnak, ami egy óráig tartott. Testápolóztam, körmöt festettem, ezt mind alsóneműben, közben zenét hallgattam és fogat mostam. Miután beszívta a bőröm a testápolót és megszáradt a körmöm felöltöztem. A hosszas keresés után egy fekete csőnadrágot, egy hosszabb szürke felsőt, egy fekete sálat és a fekete tornacipőmet vettem fel. Ezután a hajamra és a sminkemre koncentrálhattam. A hajam-begöndörítettem, ami inkább hullámos állagot adott a hajamnak, a sminkem pedig füstös volt. 10-re pont kész lettem. Már pont lent voltam az előtérben a kistáskámmal, amikor dudáltak. Elköszöntem, majd kiléptem és a megpillantott barátnőm felé vettem az irányt.

- Szia.

- Hali.

- Ki visz minket? És Kié ez a sportkocsi? – néztem ámulva.

- Ez enyém. – szállt ki Liam a volántól, ami választ adott a másik kérdésemre is.

- Szép autó.

- Kösz.

- Ne fecsegjetek már annyit. Pattanjatok be és induljunk! – szólt ki a lehúzott ablakból Harry.

- Oké, de előtte ezt oda szeretném adni. – nyújtottam Liam felé egy kis csomagot.

- Ó Nagyon köszönöm. – mondta mosolyogva.

Ezután mindenki beült és olyan 10 perc múlva meg is érkeztünk a helyszínre. Ahogy kiszálltunk az autóból Dina rögtön le is rohanta a kíséretével.

- Szia szülinaposom! – nyomott egy csókot.

- Szia.

- Ó sziasztok! Észre sem vettünk titeket. – szólt oda gúnyosan nekem és Sarahnak. – Nagyon csini vagy Ariana. – nézett rajtam végig fintorogva.

- Még mindig jobb mintha megfagynék a picsaruhádban. – mosolyogtam erőltetetten, a megjegyzésem pedig egy grimasszal értékelte.

- Gyere menjünk. – ragadta kézen Liamet. Harry pedig velünk sétált oda a többiekhez.

A többiek felköszöntötték Liamet, majd miután ezen túl lettünk mindenki elfoglalta magát. Táncoltak, beszélgettek, ittak, ültünk a tűzkörül, én meg még telefonoztam, hogy ne lássam Dina és Liam smárolását. Majd mindenki meglepetésére felállt Harry és akkor a társaságunkhoz közelebb mászott Louis, El, Perrie, Zayn és Niall.

- Sarahval tegnap este óta együtt járunk. És ezennel tisztelettel megkérem eme csodás hölgy testvér bátyját, hogy engedélyezze az udvarlási szándékomat.

Liam a homlokát ráncolta, a többiek meg alig bírták visszafojtani a nevetésüket. Harry észrevette Liam reakcióját és folytatta a prédikációt.

- Mert mint észrevehetik a kedves egybegyűltek, a leány iránti szeretetem és csodálatom igazak, és ha nem lehetnék együtt vele, az életem semmit sem érne, és talán a szépség szíve is megszakadna, amibe belepusztulnék! Tehát…

- Harry! Elég lesz ebből! Kinyírni még nem foglak! Csak ha Sarah-t megbántod!

- Ez nem fog megtörténni.

- Remélem.

Egy páran odajöttek, gratuláltak és kérdezgették, hogy még is kinek a pihent agyából pattant ki ez a beszéd. Választ nem igazán kaptak rá, de jót nevettek rajta. Ezek után én is kérdőre vontam Saraht, mert hogy én ebből semmit sem tudtam.

- Bocsi, de nem voltál itt a nyáron és egyre több időt töltöttem Harryvel.

- Hát egy kicsit sajnálom, hogy ennyi mindenből kimaradtam.

- Ne sajnáld! Ha itt lettél volna akkor minden időmet veled töltöm és nem ismertem volna meg közelebbről Harryt. 

- Akkor ilyen szempontból jó volt. – mosolyogtam.

- Igen, de csak ilyen szempontból, mert nagyon hiányoztál. – ölelt meg barátnőm, amikor is valaki sikolya zavarta meg a pillanatunkat.

Nem sokkal később egy lány botorkált, ki a fák közül csurom véresen. Mindenki elképedve nézte, majd a lány aki a tűz felé igyekezett összeesett. Senki nem nagyon merte közelíteni, ezért fogtam magam és merítettem egy jó nagy bátorságot magamból és odamentem hozzá. Közben Sarah hívta a mentőket és Dylan pedig a kapitányságot. Leguggoltam a lányhoz és megnéztem, hogy tudok-e rajta segíteni, a combjából erősen ömlött a vér így gyorsban kértem egy övet és elszorítottam az artériáját. Így közelebbről megnézve még véresebb volt, mint azt hittem. Mi történhetett vele? Sajnos nem tudtam további szemléleteket tenni rajta, mert jöttek apuék és a mentők, aki innen átvették a terepet. A lányt azonnal kórházba szállították és minket pedig a nagy zűrzavarban haza zavartak. A tömegben kerestem volna a többieket, de sehol sem találtam őket. Hirtelen valaki megragadta kezem. Mondanom sem kell nagyon megrémültem, de amint láttam, hogy Liam az minden félelmem elszállt.

- Ariana, gyere! Gyors húzzunk innen!

- És a többiek? – kérdeztem riadtan.

- Már az autóban ülnek. Gyere, csak rád várunk.

- De mi lesz a lánnyal?

- Mi lenne? Majd a mentősök lerendezik, ennél többet már nem tudsz érte tenni.

- De…

- Nincs de! Mozgás! – mondta ellentmondást nem tűrően.

Odaérve a kocsihoz kinyitotta nekem az anyósülés ajtaját és beültetett, majd távolodni kezdet a kocsitól. Kinyitottam az ajtót és utána szóltam, hogy hova megy.

- Megkeresem Dinát és haza küldöm.

Mondjuk őt hiába kereste, mert már rég elhúzott. Beültem az autóban és akkor, mint derült égből villámcsapás. Úristen! Engem hamarabb keresett meg, mint Dinát! Csodálkoztam el. Hirtelen egy kis káröröm is elfogott, de hamar alább hagyott, mert valami nem hagyott nyugodni. Még is mi a fene történhetett azzal a lánnyal???

Nem sokkal később Liam visszajött és már repesztettünk is egyenesen hozzánk. Liam az ajtónkig kísért, ahol is megragadta a kezem.

- Ígérd meg, hogy vigyázol magadra és nem csinálsz butaságot!

- Ugyan, mit csinálnék? – kérdeztem hamis mosollyal.

- Ne akard tudni, hogy mi történt azzal a lánnyal!

- Miért te tudod?

- Nem. Nem is akarom, jobb lenne, ha te se akarnád!

- Rendben. – indult vissza az autóhoz. – Várj! – visszafordult. - Még egyszer boldog szülinapot!

- Kösz. Szia.

- Szia. – mosolyogtam.

*Liam szemszög*

Visszamosolyogtam Ariannára, majd beszálltam a kocsiba. Később kitettem Hazzat a házuknál és hazafelé vettük az irányt. Útközben meg még beszélgettünk Sarahval.

- Ügye tudod, hogy nem érdemel meg?

- Ki? Mi van? – néztem értetlenül.

- Dina. Nála sokkal jobbat érdemelsz.

- Ne izélj már! Amúgy is kit érdemelnék meg?

- Mondjuk Ariannát! Ő nem ribancos, nem nagyképű, nem bunkó és nem gonosz nem úgy, mint Dina. Ő a velejéig romlott. És ráadásul szeret is, nem úgy mint Dina!

- Mi? – kérdeztem kerek szemekkel.

- Semmi, azt sem tudom, hogy miről beszélek. - mondta majd a további út csendben telt el.

Hazaérve felmentem a szobámba majd ruhástól vágódtam bele az ágyba és a Sarahval való beszélgetésem járt a fejemben. Vajon tényleg igaz? Vajon ezután másképp nézek majd Arianára? Ugyan Liam! Neked van barátnőd, akit nagyon szeretsz! Ezeken elmélkedve nyomott el végül az álom.