Az első nap/1. Rész

Sziasztok! Meghoztam így az év utolsó napjára az első részt. Igaz csak holnap akartam, de a drága Nikol rá vett, hogy ezt hamarabb tegyem meg. Szóval itt van! Jó olvasást! Jelezni, hogy olvastad ér. ;) 

Xoxo.: Elmira

1. Rész

*Ariana szemszög*

*Este*

Megnyitottam a csapot, levetkőztem és beléptem a zuhanyfülkébe, ahol a zuhanyrózsa jó meleg vizet folyatott rám. Zuhanyzás közben mindig elmerülök a gondolatimban, mivel elég izgatott vagyok a holnapi nap miatt ez most sem volt másképp. Holnap hivatalosan is 10-es leszek! Már nagyon várom, hogy nálunk fiatalabbakkal legyen tele a suli. Tavaly elég sok szívatást kellett elviselnünk, mert mi voltunk a legkisebbek, most pedig majd őket szívatják. Mondjuk, egy kicsit sajnálom őket, de ez az alap beavatás, mindenkinek túl kell rajta esnie.

Majd hirtelen az elmélkedésem egy sikoly váltotta fel, ami után apám eszét vesztve rohant fel az emeleten lévő szobámba.

- Úristen kicsim jól vagy? – jöttem ki törölközőben a fürdőmből.

- Nem! Nagyon nem! –kaptam hiszti rohamot.

- Mi történt?

- Szerinted? – mutattam meg a karomat, ami le lett forrázva. – Hányszor mondtam, hogy szóljatok, ha vizet engedtek vagy várjátok meg a zuhanyzásom! – akadtam ki.

- Ezt ne nekem mond! Anyád a tettes! Ő mosogat!

Rá néztem apára, majd megfogta a karom és levezettet, ahol anya lejegelte a forrázást, amit ő okozott.

- Most már megleszel. – mondta mosolyogva anya.

- Igen, köszönöm. De legközelebb szólj!

- Rendben.

Felmentem a szobámba, megtörölköztem, megfésültem és szárítottam a hajam, majd bevágódtam az ágyamba és már aludtam is.

*Reggel*

Kicsivel hamarabb ébredtem fel, mint azt, ahogy tegnap elterveztem. Kikászálódtam az ágyamból és elindultam zuhanyozni. A felüdítő zuhany és fogmosás után magamra rángattam az ünneplőm, amit még tegnap készítettem ki. Az öltözékem egy fekete tüllös szoknyából és egy fehér ráncos ingből állt, majd felvettem a hozzá tökéletesen illő fekete ünneplő cipőm, ami nem rendelkezik túl nagy sarokkal. Miután kész lettem lementem valami reggeliféleséget keresni, végül egy almát szólítottam magamhoz és leültem a pulthoz. A konyha másik végében anya szorgoskodott, és kérdezgetet engem a mai napról.

- És izgulsz?

- Dehogy! A suli miatt már nem, hisz 10. –es vagyok. Viszont félek újra látni az osztálytársakat.

- Teljesen megértem. Elvégre egésznyáron Franciaországban voltunk és nem találkoztál senkivel.

- Igen, így volt. De rendszeresen skype-oltam Sarahval. Amúgy apa hol van?

- Már bement dolgozni.

- Miért? Mennyi az idő?

- 9 múlt 30 perccel.

- Mi? Miért nem szóltál? És apa miért ment el nélkülem? – kapkodtam össze a cuccaim és már szinte rohantam is volna, amikor anya felajánlotta, hogy elvisz.

5 perc múlva a suliban is voltam, ahol keresni kezdtem volna az ünnepséget, de már vége volt. Felsprinteltem a 2. –ra, mivel ott van a termünk. A folyosó viszont nagy meglepetésemre nem volt üres. Éppen 5 fiú igyekezett a termükbe, amikor megpillantottak. A srácokat a suliban mindenki ismeri, mivel ők a leghelyesebbek. Az idősebb lányok csak így emlegetik őket: Harry a göndör szépfiú Styles, Louis a gyönyörű kékszemű mókamester Tomlinson, Liam a csodálatos és minden rossznak eltusolója Payne, Zayn ha a szemébe nézel meghalsz Malik és Niall a kis cuki manócska Horan, aki az osztálytársam. A legtöbb lány beléjük van esve, nem tagadom az egyik nekem is felkeltette a figyelmem, de ennyi vetélytárssal szembeszállni? Na nem! Az nem az én műfajom! Meg amúgy is van barátnője. Mindegy. Viszont a tanárok nem ezért figyeltek fel rájuk, hanem mert szinte mindennap elkésnek, ebből már rendszert csináltak.

- Melyik a mi termünk? – jött felém Niall.

- A 215. terem. A tiétek meg a 216-os néztem a másik négy kétségbeesett fiúra, akik mintha azt sem tudnák, hogy hol vannak.

- Köszi. – mondták majd spuriztak be a terembe.

Majdnem kinyitotta az ajtót a kis szöszi is, majd eszébe jutott, hogy előre enged. Szerintem ezt udvariasságnak szánta, de nekem csak annyi esett le belőle, hogy nem mer először bemenni. Kopogtam, majd amint meghallottam a „szabad” szót benyitottam. Illedelmesen elnézést kértünk, mentünk volna a helyünkre, de természetesen az osztályfőnök nem hagyta szó nélkül.

- Niall! Úgy látom idén is rendszert szeretne csinálni a késésekből…

- Az úgy volt, hogy… - próbált magyarázkodni.

- Még nem fejezetem be és ne mentegetőzőn! Szóval, de hogy még Arianát is rossz útra téríti.

- Nem tanár úr, én még később jöttem, mint ő.

- Szép dolog, ha meg akarja védeni a barátját, de ebben az esetben ne tegye! Most pedig üljenek le!

- Igenis. – nyögtük egyszerre, majd leültünk a helyünkre.

Én a legjobb barátnőm mellé ültem, aki szerencsémre foglalt helyett.

- Az első nap és máris elkésel?

- Nem tehetek róla, apa nélkülem indult el. – mondtam védekezéskeppen.

- Na mindegy. – kuncogott rajtam a barátnőm és faggatott tovább. – És milyen volt Franciaország?

- Olyan franciás? – kérdeztem csodálkozva.

- Jaj nem úgy! Mióta nem beszéltünk találkoztál esetleg jó pasival?

- Nem tudom. Apa nem igazán adott lehetőséget a megnézésükre.

- Az pech.

- Nem mintha azért mentem volna. – vontam meg mosolyogva a vállam.

Lement az első 3 osztályfőnöki, majd mehetünk haza. Éppen szedtem össze a cuccaim, amikor odalépett hozzánk Dina White, az örök ellenségem, aki nem hagyhatta figyelmen kívül a mai késésem.

- Ejnye Ariana. Már az első nap elkésünk?! – nem akartam, hogy felbosszantson ezért figyelmen kívül hagytam. – Szerintem megártott a francia levegő. – mondta a tenyérbe mászó mosolyával.

- Szerintem neked meg az itteni. Lehet hanyagolnod kéne a levegővételt, vagy csak szimplán hagyj fel vele! – tanácsoltam neki rezzenéstelen arccal.

Majd mint akik jól végezték dolgukat leléptünk barátnőmmel a tett helyszínéről.

- És hogy mész haza? – kérdezte Sarah.

- Gondolom gyalog, mivel anya már bement dolgozni, apa meg már előttem elment.

- Ha akarod elviszünk.

- Nagyon szépen köszönöm, de szerintem inkább sétálok.

- Jaj ne már!

- Jó! Ki jön érted?

- Anya.

- Liam is jön?

- Nem. Tudtommal Dinához megy.

- Pompás. – húztam félre a szám.

*Az autóban*

- Szia Ariana.

- Helló.

- Milyen volt Franciaország?

- Nagyon jó, csak egy kicsit hiányoztak a barátaim.

- Igen azt megértem rég láttad őket.

- Tényleg anya, erről jut eszembe. Szerintem ma átjöhetne Ariana délután és tudod beszélgethetnénk, csajosodhatnánk, ami nyáron elmaradt.

- Ez jó ötlet. Akkor beszélek anyukáddal, hogy átjössz.

- Dolgoznak mind a ketten, inkább felhívom. …….. – Megengedte.

Gyorsan kipattantam a kocsiból és átöltöztem valami kényelmesebbe, majd ültem vissza a kocsiba és mentünk Sarahékhoz. Egészen 9-ig ott voltam, amíg anya nem jött értem. Hiába reménykedtem abban, hogy Liam itthon lesz vagy majd hazajön, ez nem történt meg. Otthon felkaptam egy gyümölcsöt, majd felmentem a szobámba. Fogyasztottam a lédús körtémet és közben a facebookom-on nézelődtem, mivel nem találtam semmi érdekfeszítőt leléptem. Kikapcsoltam a gépem, mentem tusolni, majd bepakoltam a holnapi órarend szerint és mentem aludni.