A szülőkre mindig lehet számítani/15. Rész

Sziasztok! Egy ilyen tikkasztó nyári napon meghoztam a következő részt. Tudom, hogy nagyon sokat késtem, de tudjátok utolsó nagy hajtásként belekellet húznom, így nem volt időm írni. Igazán, sajnálom! 

Köszönöm azt a két komit, ami rá ébresztett hogy van még olvasom. Igazán hálás vagyok mindkettőtöknek és persze mindenkinek aki olvassa a művem! 

 Mindenkinek kellemes nyarat kívánok, jó bizonyítványt/érettségit, és jó olvasást a részhez! 

Xoxo.: Elmira 

U.i.: Csatlakozzatok a facebook-os csoporthoz, amit jobb oldalt az elérhetőségeknél találtok meg.

15. Rész

*Ariana szemszög*

Hazafelé az út már csendesebben ment. Én kis híján végig aludtam az egészet. A mellettem lévő személy tolerálta, hogy nem zargatom, mivel olvasott és koncentrált hogy hamarabb tudja megoldani az ügyet, mint Sherlock. Igen, ez a személy Dylan volt, ki más?! Eltelt az a pár nap és délután 5 kor meg is érkeztünk. Leszálltunk a buszról és már küldtem is apának egy sms-t, hogy jöhet értem. Nem sokkal később érkezett a válasz, hogy: „Bocsi kicsim, de most nem tudok elmenni érted, mert fontos megbeszélésen vagyok. Vitesd haza magad Christoferel. Puszi” Aha, persze…. Anyát nem kérhetem meg, mert tudom hogy most dolgozik. Ezek szerint haza kell sétálnom…. Aj, annyira nincs kedvem.

- Mi az? – lépet mellém „Sherlock”.

- Semmi, csak apa egy megbeszélésen van és nem tud értem jönni.

- Ez pech. - tette a vállamra a kezét. - Gyere, haza doblak.

- De hogy tudnál? Itt van a kocsid? – kerekedett el a szemem.

- Már hogyne lenne! – nevetett fel. – Apa reggel elhozta.

- Azt hittem itt volt végig, amíg mi kirándultunk.

- Dehogy! – nevetett és odasétáltunk az autójához.

Hamar megérkeztünk hozzánk, kiszálltunk és Dylan kivette a cuccom a csomagtartóból.

- Köszönöm. Amúgy, nem jössz be?

- Nem, köszi. Haza kell mennem és meg kell etetnem a kígyóm.

- Mióta van neked kígyód? – lepődtem meg, mert az tudtam hogy régóta akart, de az apja nem engedte.

- Pár hete. – bólogatott. – Ja, apám végül belement.

- Mi volt az alku tárgya? – tettem karba a kezem, mire ő rögtön felnevetett.

- Azt mondtam, hogy pár hónapig nem áskálódok az ügyekben. – mondta nevetve.

- Ne! És el is hitte?! – kacagtam fel.

- Nagyon meggyőző tudok lenni, ha kell. – vágott komoly fejet.

- Igen, azt tudom. – mosolyogtam.

- Na, akkor én megyek is. Szia! Hívj, ha valamire szükséged van! – ölelt meg.

- Rendben, szia! Vigyázz magadra! – már ment volna amikor visszahúztam és megöleltem. – Köszönöm, azt amit értem tettél a kiránduláson.

- Ugyan semmiség volt. – ölelt át.

- De nekem sokat jelentett. Nem gondoltam volna, hogy Chris képes meg… - egyszerűen nem tudom kimondani, fáj még a gondolata is. - … megcsa…

- Hé! Meg sem érdemelt! És nehogy már egy ilyen hülye miatt bánkódj! Na, legyél vidám! – vágott vicces képet, amire elnevettem magam és még egyszer megöleltem. – Most már tényleg megyek, mert apa lehet hagyta éhen halni Naginit. – vágott pánikkal teli arcot, de látszott rajta, hogy csak hülyéskedik.

- Lehet! – nevettem fel. – Szia!

- Szia! – intett és beült az autóba.

Bementem a házba, felvittem a cuccaim a szobába. Kipakoltam, kivittem a szennyest, kidobtam a szemetet, majd elmentem zuhanyozni. Szerintem életembe nem jött még le ennyi retek rólam. (Na jó egy picit túlzok, de akkor is nagyon koszos voltam.) Időközben rájöttem, hogy hajat is kéne mosni, szóval azt is megmostam. Miután végeztem megtörölköztem, kifésültem és megszárítottam a hajam. Végül a szekrényem elé vánszorogtam és kerestem valami itthoni cuccot. Persze, hogy az első kezembe akadó ruhadarab Chrisnek a Nirvana-s pólója volt, amit még egyszer itt felejtett amikor nálunk aludt. Pár perc gondolkodás után magamra kaptam, majd kerestem egy hosszúnadrágot. A délutánom csendes magányomban telt, ami nem volt túl jó. Sajnos mindig is az érzékenyebb emberekhez soroltam magam és bármennyire próbáltam ellene tenni, sajnos én ilyen vagyok.

Később, hogy az önsajnálattól megkíméljem magam beraktam egy filmet. Nem tudom, hogy mikor aludhattam el, de arra keltem, hogy anya megérkezik.

- Szia kicsim, megjöttem! – kiáltott fel az emeltre.

- Szia! – köszöntem rekedtes hangon a kanapéról.

- Sajnálom, ha tudom hogy alszol nem kiabálok. – ölelt magához.

- Ugyan semmi gond. – erőltettem egy mosolyt az arcomra.

- Milyen volt az út? – nézett fürkészően az arcomra.

- Jó volt, mondjuk egy kicsit hosszú és fárasztó. – válaszoltam őszintén, mert hát szakítottam Chrissel attól még jól éreztem magam.

- Bővebb élménybeszámolóban nem lesz részem?

- Majd holnap, nem szeretném kétszer elmondani. – öleltem meg. – De azért nincs harag, igaz?

- Persze, hogy nincs. – mosolygott.

- Valami baj van igaz? 

- Ühüm. De semmi olyan, amit egy anyai ölelés ne feledtethetne el. – bújtam közel anyához, amennyire csak tudtam.

***

Vacsora közben elmesélte milyen volt a napja és, hogy mik történtek addig amíg nem voltam itthon. Apa állítása szerint egy mosómedve az életére tört. Anya erre azt mondta, miért nem hozta be a házba, segíthetett volna neki a mosásban. Hát igen a szüleim már csak ilyenek, most már tudom kitől örököltem a hülyeségem.

Miután befejeztük a vacsit, (ami egyébkén kínai volt) elmentem lefeküdni.

***

Reggel anya keltett, azzal hogy kész a reggeli. Mondhatnám, hogy kipattantam az ágyból mert az olyan jól hangzik, de nem igaz. Sőt szinte kikellet ráncigálnia anyunak.  Gyorsan elmentem a mosdóba, megmosdottam és lementem a gőzölgő palacsintámhoz. Tegnap nem tartottam élménybeszámolót, azért hogy a szülők egyszerre értesüljenek mindenről, de még halogatni akartam a kínos beszélgetést a Christoferes témáról. Elmondtam milyen nagyszerű volt a kirándulás és a „szaftosabb” részeket gondosan elhallgattam. Miután szerintük mindenről tudomást szereztek rátért anyu a mai terveimre.

- És mára mik a terveid? – kérdezte anya.

- Igazából, most nagyon sok időm van. Mire gondoltál családi program? – érdeklődtem.

- Persze, ha szeretnéd de én inkább Sarahra voltam kíváncsi. Még mindig nem békültettek ki?

- Tényleg nem is mondtam! – hüledeztem és gyorsan elmeséltem, hogy kibékültem még Liammel is.

- Hát ez remek! – örült velem együtt anya. – Akkor gondolom, most szeretnél velük is eltölteni egy kis időt.

- Igen! – mosolyodtam el.

- És mit szól hozzá Christofer? – nézett fel félszemmel az újságból apa.

- Semmit. - rántottam vállat.

- De azt hittem nem kedvelik egymást, mármint Liam és Christofer. – eresztette lentebb apa az újságot.

- Nem is! – apa egyre furább arckifejezést vágott szóval muszáj volt a teljes igazságot elmondanom. – Hát, mi szakítottunk. – ismertembe és próbáltam felülkerekedni a kibuggyanó könnyeimen.

- Miért? Bántott? – tette le apa az újságot.

- De drágám! – horkant fel anya. – Ügye nem? – nézett rám kétségbeesetten.

- Mi? Dehogy! – háborodtam fel azonnal.

- Hála az égnek! – tette a szívére a kezét anyu.

- Szerencséje! – engedte ki apa az ökölbe szorított kezét.

Utána néma csend tört ránk, és mindketten engem néztek és várták a magyarázatot.

- Elmondod kicsim? – kérdezte anyu.

- Hagyd! Nem akar róla beszélni. – mondta apa.

- De hát akkor is! Csak tudhatom, hogy a kislányom miért szakított azzal a fiúval, akit úgy szerettet!

- De ha nem akar róla beszélni ne erőltesd!

A szüleim a szavaikkal egymásnak estek és támadó jelleggel próbálták magukat és engem védeni.

- Megcsalt! – nyögtem ki végül.

Mind a ketten ismét csak rám figyeltek és néma csend ült ki ismét ránk, amit apa tört meg.

- Hogy mit csinált?! Hogy tehette ezt veled?!

- Kivel? – talált rá a legfájóbb pontra anya.

- Dinaval.

- Hogy tehette ezt?! Pedig olyan rendesnek tűnt. – háborodott fel anya. - És mondta, hogy miért?

- Azt mondta, sajnálja meg, hogy csak egy éjszaka volt. Nem jelentett neki semmit! És még azt, hogy zaklatott volt, mert aggódott értem.

- Jaj kincsem! Úgy sajnálom! – ölelt meg anya.

Apa mérgesen felállt az asztaltól, aggódva odajött hozzánk, majd megölelt minket és hirtelen eszébe jutott valami.

- Hol van az a hülye mosómedve?! Ráuszítom arra Christofer gyerekre! Az én lányommal senki sem packázhat! – kiment az udvarra és tényleg elkezdte keresni.

Anyából és belőlem olyan felszabadult nevetés tört ki, hogy nem kaptunk levegőt.

Befejeztük a reggelit és a nap hátralévő részét anyuval és a mosómedvét kereső apámmal töltöttem. Egyébként később be kellett állnunk anyuval a keresésbe. Egész délután kutattunk, de végül nem találtuk meg. Apa végül talált egy gyíkot, de anyu nem engedte hogy haza hozza. Ezután haza mentem a szellemileg lefáradt anyummal és a szellemileg lefárasztó apummal. Neki álltunk a vacsorakészítésnek. Miután kész lett ettünk és betelepedtünk egy film elé.